A héten kezdik el vetíteni a mozikban a Hogyan tudnék élni nélküled? című filmet, amely Demjén Ferenc-dalokkal repíti vissza a nézőket a kilencvenes évekbe. A musicalt Orosz Dénes rendezte, míg a forgatókönyvet Goda Krisztina és Kormos Anett írta. A főbb szerepekben többek között Törőcsik Franciskát, Márkus Lucát, Györgyi Annát, Seress Zoltánt, Medveczky Balázst, Ember Márkot, Brasch Bencét és Marics Pétert láthatjuk. A bemutató előtt a Balázs Béla-díjas Goda Krisztina beszélt a filmről az InfoRádióban.
Milyen filmre számíthatnak a moziba látogatók?
Ez alapvetően egy zenés, romantikus film, elég sok humorral és szerethető karakterekkel. Nem mondanám klasszikus vígjátéknak, már csak azért sem, mert a Hogyan tudnék élni nélküled? inkább egy musical.
Jelen esetben a dalok adottak voltak, hiszen Demjén Ferenc szerzeményei köré épül a film. Ez mennyire nehezítette meg az alkotók dolgát ahhoz képest, mint amikor elkészül egy film, ami aztán később zenét kap?
Ideális esetben mindig van egy bizonyos történet, amit az alkotók el akarnak mesélni, és ahhoz keresnek megfelelő dalokat. Nálunk ez fordítva történt. Volt egy dalkollekció, egy zseniális zenei anyag, amely köré kellett szerkeszteni egy történetet. Ez azért időnként járt némi kihívással. Azt gondolom, hogy a végeredmény, maga a film igényes lett. Jól dolgoztak az alkotók. Érzésem szerint nem feltűnő, hogy időnként olyan fordulatokat vesz a történet, amerre nem feltétlenül mentünk volna gondolatban.
A történet a kilencvenes évek elején játszódik, tehát egy olyan korszakot idéz meg, amelyhez sokunkat kötnek élmények, emlékek. Mennyire volt nehéz azt a miliőt, hangulatot megteremteni?
Igen, erre a korszakra valóban nagyon sokan emlékeznek. Ebből a szempontból nem volt nehéz dolgunk, hiszen a fiatalok mindig fiatalok, csak bizonyos dolgok, élethelyzetek változnak. Például a legtöbb embernek a kilencvenes évek elején még nem volt mobiltelefonja, de ez nem befolyásolta érdemben a történetvezetést vagy a fordulatokat. Nyilván akkoriban nem tudták egymást mobilon értesíteni, figyelmeztetni a fiatalok, nem mobilon beszéltek egymással. Ilyen értelemben picit más volt az a kor, mint a mai. Abból indultunk ki, hogy amikor egy fiatal 20-21 éves, akkor egyszerűen csak élvezni akarja egy kicsit az életet, szerelmes akar lenni, és ezek nagyjából meg is szoktak velünk történni.
Hogy állt össze a szereplőgárda? Hogy került be olyan szereplő a megformált karakterek közé, aki nem színész? Marics Péter például egy ilyen szereplő.
Musical esetében a szereplőválasztás nehéz feladat, hiszen nemcsak nagyon jó színészeket kellett kiválasztanunk, hanem nagyon jó énekeseket is, akik méltóképpen adják vissza ezeket a fantasztikus dalokat. Sőt, volt egy harmadik szempontunk is. Mivel sok tánc van a filmben, méghozzá viszonylag bonyolult koreográfiákkal, ezért az is fontos volt a casting során, hogy jól tudjanak táncolni a színészek. Egyszerre három szempontnak kellett megfelelniük. Marics Petire egyébként azért esett a választásunk, mert gyönyörű hangja van és egy rendkívül markáns személyiség. Azt persze előzetesen nem tudtuk, hogy jó színész-e. Úgy éreztük Kirády Attila producerrel, hogy mindenképpen érdemes lenne megnézni őt egy szereplőválogatáson. Ez meg is történt, és mivel abszolút tudta hozni azt a karaktert, amit megformáltunk, nem maradt kérdés azzal kapcsolatban, hogy bekerüljön-e a szereplők közé.
A héten már a nagyközönség is megnézheti a filmet. Milyen fogadtatásra számítanak? Mennyire izgulnak a bemutató előtt?
Szerintem mindig mindenki izgul egy bemutató előtt. Abban reménykedem, hogy nagyon fogják szeretni ezt a filmet az emberek. Amikor elkészül egy-egy film, én általában meg szoktam érezni, hogy jó lesz-e a fogadtatása. Ilyenkor ugyanis szembesülünk bizonyos nézői reakciókkal, ami sokat számít, még akkor is, ha ez nem reprezentatív és csak nagyon szűk körből kapunk visszajelzéseket. Még a premier előtt nyilván látják rokonok, ismerősök az adott filmet, ők persze picit elfogultak, de az mindig jó jel, ha például sokat nevetnek vagy adott esetben könnybe lábad a szemük. Ezek olyan reakciók, amelyekből már lehet egy általános képet alkotni. Én azt érzem, hogy sikeres lesz, és szeretni fogják az emberek ezt a filmet.