"Spiró György csodálatos nagy regényből, Az Ikszekből egy szálat bontott ki, és ezt a Katona József Színház mutatta be a 80-as években, Major Tamás főszereplésével. Ez a színdarab azóta klasszikussá vált, és nagyon sok helyen játszották" – ismertette Rudolf Péter. Mint mondta, a darab lényege, hogy egy valaha jobb napokat élt lengyel kisebbségi színházban, az akkor három részre osztott Lengyelországban várják a lengyel színházművészet atyját, Boguslawskit. A történet az, hogy ő hogyan hat erre a társulatra, amelynek tagjai úgy várják, mint a messiást, hogyan csalódnak, és miként tapasztalják meg azt a fájdalmas tényt, hogy a zsenialitás,
a szakmai tudás nem feltétlenül jár együtt az emberi nagysággal
– tette hozzá a rendező.
"Egy diktatúrában élnek, és ez a diktatúra nyilván belefolyik az életükbe, hat az egész társulatra is. Itt is különböző fokozatok vannak aszerint, hogy ki, miként viszonyul a hatalomhoz. Van, aki ellenzéki, van, aki büszke a lengyelségére, és akad olyan is, aki meghunyászkodik" – folytatta Rudolf Péter. Amikor aztán megérkezik Boguslawski – akit Kern András alakít –, a társulat éppen a Tartuffe-öt próbálja. Az igazgató-rendező szerint ez a színdarab azért különleges, mert egy színház belső életét mutatja be, egy próbafolyamatot, amiben a színészek szinte önmagukat instruálják, miközben gyakran egymásnak feszülnek, szétesnek, aztán újból felélednek.
Vagyis ez egy színház a színházban.
Nagyon nagy ötlet, hogy éppen a Tartuffe-öt próbálják – hangsúlyozta Rudolf Péter, hiszen Molière óriási felháborodást váltott ki annak idején ezzel a művével, noha a királynak tetszett. Mégis, éveken át kellett küzdenie azért, hogy az első előadást követően újból bemutathassa. "Talán nem túlzás azt állítani, hogy belehalt ebbe a küzdelembe" – emlékeztetett a rendező. Érdekes, az eredeti Tartuffe végén nincs az a fordulat, hogy a jó király mindent megold, a jó hatalom mindent elrendez. Ez később került bele.
Rudolf Péter szerint nagyon izgalmas, hogy a kis lengyel színház életének képei és a Tartuffe jelenetei hogyan váltogatják egymást. A jóságos hatalom létének elfogadása, vagy tagadása egyben a hatalommal való konfrontálódást, vagy kapcsolódást is jelenti a színészek között. "Aztán mikor Boguslawski innen kilép, beül egy kocsiba és elhajt, akkor maga mögött hagyja ezt a színházat, ahol valami megy tovább, zajlik az élet, újra ott vannak a nyomorúságban, de valami történt velük, és ennek bizonyos morzsái ott maradnak a lelkekben" – fejtegette a rendező.
"Fesztbaum Béla játssza a rendezőt, Każyńskit, aki a darabban néha olyan mondatokat mond, mint amiket én is szoktam. Ilyenkor ijedten veszem észre, hogy olyan vagyok, mint Każyński, aki miközben harcol a társulatáért, el is magányosodik" – mesélte Rudolf Péter. Majd még hozzátette: "Az ember sokszor érzi azt, hogy ő is valami hasonló helyzetben van. Az az igazán elképesztő ebben a színház a színházban, hogy folyamatosan itt van az orrunk előtt a shakespeare-i tükör."