A történet mintha kicsit távolról kezdődne: Barki Gergely művészettörténészként Berény Róbert festő életművével foglalkozik. Egy hideg délutánon Barki Gergely lányai a tévében nézték Stuart Little kisegeret, a film egyik jelenetében a kandalló fölött egyszer csak megpillantotta Berény Róbert egyik festményét.
„Azt a képet, amelyet már évek óta keresett Barki Gergely, a Fekvő nő fekete vázával című festményt. Tudta, hogy létezik, csak nem tudta, hogy hol van. Rettenetesen hosszú levelezés, telefonálgatás, próbálkozás és küzdelem után eljutott ahhoz a díszlettervező hölgyhöz, aki ezt a képet a film díszletéül megvásárolta egy ócskapiacon. A kép így került vissza kalandos úton Magyarországra. Nagy sajtóvisszhangot váltott ki a festmény, mindenféle világhíradóban benne voltunk, sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor csöngött a telefon a galériában, még az aukcióra is jöttek mindenféle helyekről” – mesélte el az InfoRádió Aréna című műsorában Virág Judit, a Virág Judit Galéria és Aukciósház alapító-tulajdonosa.
Hogy előkerülhet-e még hasonló módon, mondjuk egy vidéki ház padlásáról egy-egy Csontváry vagy Munkácsy, arról Kieselbach Tamás, a Kieselbach Galéria és Aukciósház alapító-tulajdonosa a műsorban azt mondta, volt a közelmúltban ilyen, hogy egy közeli műkereskedőtől hoztak át fontos festményt, de volt olyan is, hogy az utcáról jött be valaki ilyennel, ezt Virág Judit is megerősítette.
„Ha az ember nyitott szemmel jár, és tudja, mit keres vagy mit fedez fel, akkor abban lehetőségek vannak. A filmekben lévő sztorik fantasztikusak, Barki Gergely találata viszont nem egyedülálló, filmekben fel-felbukkannak festmények, és ha a képet kereső személy telefonnal rohangál, gyorsan le is tudja fotózni a képernyőt...
Volt Lotz Károly is egy vadnyugati filmben;
a háború előtti filmekben találunk néha olyan képeket, amelyek aztán a műkereskedelemben újra előkerülnek, például Vörös Géza vagy más alkotóéi. Aki az egész világot úgy szűri ki, hogy hol vannak képek, az találhat is” – tette hozzá Kieselbach Tamás.
Virág Judit elmondása szerint régi folyóiratokban lehet még kutakodni, ahol lakásokat mutatnak be; „egészen fantasztikus dolgok vannak, külföldön pedig még nagyon sok kép van” – vélekedett.
A Szépművészeti Múzeum vásárol komoly képeket például a Christie's árverésein, El Greco vagy van Dyke alkotásait, illetve Renoir Fekvő női aktja is nemrégiben került Budapestre 12 millió dollárért, de a szakemberek sezrut még nem általános, hogy közgyűjtemények járnak aukciókra.
„Nincs meg hozzá az anyagi lehetőségük, itthon annyira nem vásárolnak” – szögezte le Virág Judit. Kieselbach Tamás szerint „sem jelent erős vásárlói jelenlétet” egy múzeum itthon.
„Új korszak van.
Ha nagyon fontos, akkor az állam vásárol,
volt, hogy a Nemzeti Múzeum vett képet, a Nemzeti Galériába is került kép aukcióról” – mondta, Virág Judit szerint viszont ezek egyszerű állami vásárlások, nem egy múzeum jelenik meg vevőként saját pénzből.
Abban egyetértettek, hogy a Magyar Nemzeti Bank vásárlói megjelenése is új korszakot nyitott a műkincskereskedésben. „Tudatosan, körültekintően, rangjának megfelelő áron vásárol, és nagyon jó kuratóriuma van, feddhetetlen szakemberekből áll” – hangzott el.
Kieselbach Tamás szerint felértékelődött az életművek szerepe, ezeket ma mindenki kutatja, „rohangál utánuk, mindenki fel akar fedezni valamit. Az árszintek megnőttek, ami eladhatatlan volt 10-20 éve, az ma kincs” – nyomatékosította.