Évi 140-150 fellépése van a Magyar Nemzeti Táncegyüttesnek, a repertoár pedig igen széles. Zsuráfszky Zoltán művészeti igazgató elmondta: 10-16 műsort vesz elő, hetente két-három műsor van.
"Van, amikor repertoárral készülök egy új műsorra, új műsort csinálok, de van, hogy régi műsort kell előszedni, például a Drakulát, a Tenkes kapitányát, a táncos meséket, elő kell szednem az archív, eredeti táncanyagot, elő kell szednem valamilyen folklórműsort. A külföldeknek általában a magyar néptáncról, a Kárpát-medence gyönyörű szép táncaiból mutatunk előadást."
A profi táncos pálya azonban nem hosszú, és a test teherbírásának – és még sok minden másnak – a függvényében a hossza kiszámíthatatlan. Ezzel kapcsolatban Zsuráfszky Zoltán elmondta: erre is fel kell készülni.
"A lányok szülnek, ők hamarabb abbahagyják a pályát, bár nagyon sok lány példája áll előttünk arra, hogy visszajön szülés után, egy-két-három gyereket nevel és még folytatja a táncot. Fiatalon, 19-20 éves korukban kezdik a táncos pályát, amely összességében valóban nagyon rövid pályának számít. A hivatalos együttesekben mi odafigyelünk arra, hogy
korkedvezményes nyugdíjba mehessenek 25 év táncolás után. Akkor ugyanis már nagyon fáradt a test,
a gerinc, a térd, nagyon fáradtak az izmok és már az arcok sem olyan simák, mint fiatalon."
Felidézte ezzel kapcsolatban, hogy a tánc alapvetően a fiatalok művészeti ága. Bár az archív felvételeken az öregeket tudták csak rögzíteni, hogy azokat a több tízéves, több százéves mozdulatokat még valahogy valahogyan megörökítsék. Ám a táncolást az életben, amikor mulattak vele, amikor társasági szórakozás volt az emberek életében, akkor azt a fiatalok művelték, a fiatalok választottak vele feleséget, fiatalok táncoltak. Például házasok már nem is mehettek a bálba.
A rövid pályaívek azonban nem okoznak nagy fluktuációt a Magyar Nemzeti Táncegyüttesben, aminek Zsuráfszky Zoltán örül is, mert a hatalmas repertoárjukat "birtokolni" kell.
"Belefektetünk egy emberbe 5-8 évet, 10 évig alatt megtanulja a repertoárt, és utána elmegy tőlem, ez lehetséges. De azt szeretem, ha hosszabb ideig velem van, mert akkor ő nagyon sokat be tud mutatni, ismeri az érzelmeimet, ismeri a szakmát, magára is tud vigyázni. Tehát igen, ők nem nagyon síelhetnek, nem nagyon biciklibalesetezhetnek, mert akkor kiesnek ebből a fantasztikus munkából" – mutatott rá a szakma követelményeire.
A széles repertoárban vannak megkoreografált versek is, ezekhez is hozzá lehet nyúlni a szerinte tánc eszközeivel, volt például egy koreográfia a Nemzeti dalra is korábban.
"Egyszer álmodtam arról, hogy szeretném ezt esernyőkkel bemutatni, és akkor meg is valósítottam.
Most is esernyőkkel csináltam, de most színes, piros-fehér-zöld esernyőkkel. Nem egy nagy találmány, de specialitás az együttesemnél és az én koreográfiai módszeremmel. Nem félek attól, hogy verseket megkoreografáljak, ezek megindítanak bennem egy mozdulatsort. Vörösmarty Mihály A vén cigányára – ami egy nagyon jellegzetes, nagyon fontos vers, amikor a magyarság valahogy a nemzetről akar beszélni, akkor mindig előjön A vén cigány – is csináltam koreográfiát, és ugyanígy a Nemzeti dalt, a Csatadalt is színpadra vittem. A dramaturgia tulajdonképpen a mozgásban is kifejezhető, a ritmusban; a mozgásba, a motívumokba bele lehetett élni ezeket a mozdulatgondolatokat, át lehet transzponálni. A mozdulatban, a táncban, a koreográfiával is lehet érzelmeket elmesélni, lehet egyfajta dramaturgiát közvetíteni a néző számára."
Ilyen feladatok esetén Zsuráfszky Zoltán alapvetően a Magyar Nemzeti Táncegyüttes zenekarával, fiatal zenészeivel, valamint táncházas zenei szakemberekkel dolgozik, zeneszerzőket von be. A hűtlen feleségnél például Eredics Benjamin készített Kodály-átiratokat.
"Nem félek Bartók, Kodály zenéjét alkalmazni. Lisztet alkalmaztunk a Petőfi-darabunkhoz. Rossa László sokszor dolgozik számomra mint zeneszerző, nagyon szeretek vele dolgozni. Kiss Ferenc zenéjére, a Muzsikás együttes zenéjére, Lajkó Félix zenéjére, a Kaláka zenéjére... Nagyon széles zenei palettáról válogatunk, ezt megkívánja a műfajunk, ahogy azt is, hogy a zenészek fogjanak össze a táncosokkal, ha szükség van rá. Itt lehet komolyzenei témákat megpengetni, lehet népzenében mélyre ásni, de lehet világzenét használni, vagyis amilyen fölkérés érkezik az együtteshez" – sorolta a művészeti vezető.