Nagyszombat húsvét ünnepének előnapja (vigília), ezen az estén, sötétedéskor már megkezdődik a húsvét ünneplése.
Jézus Krisztus nagypénteki kereszthalálának másnapja nagyszombat, a feltámadás húsvétvasárnap hajnalra következik be. Nagyszombaton tehát Jézus holtteste a Szent sírban, egy sziklába vájt helyen fekszik kenetekkel tartósítva, gyolcsba göngyölve.
A nagyszombati szertartás kezdő pillanata a tűzszentelés, amelyet a húsvéti gyertya és a víz megszentelése követi (ekkor kerülnek a tömjénszemek is a húsvéti gyertyába), a szertartás pedig hagyományosabb miseszertartássá alakul orgona- és énekszóval - a harangok Rómából visszatérnek a hagyomány szerint. Felhangzik a gloria és az alleluja is.
- A tűz Krisztus jelképe, akinek feltámadásával a remény, a fény születését ünneplik a keresztény egyházak.
Nagyszombaton ér véget a negyvennapos böjt,
az esti feltámadási körmenetből hazatérő családok ünnepélyesen elfogyasztják a nagyrészt sonkából és tojásból álló húsvéti vacsorát.
Számos helyen a vasárnap reggeli ünnepi szentmise része a körmenet, így azt többen is láthatják az utcákon. Illetve az is eltérés lehet a hagyománytól, hogy már nem sötétben kezdődik a szombati szertartás, hanem korábban, jobban igazodva az emberek életritmusához a hosszú eseménnyel.
A néphagyományban szokás volt ezen a napon az első harangszóra kiszaladni a kertbe és megrázni a gyümölcsfákat, hogy a régi rossz termés lehulljon, ne legyen férges az új. A tűzszentelés hamuját, parazsát megőrizték, gyógyításra használták; tettek belőle a jószág ivóvizébe, szétszórták az istállóban, a házban és a földeken.
Nagyszombaton este fél 8-kor a pápa húsvéti virrasztást vezet Rómában a Szent Péter-bazilikában bazilikában, melyen ismét megszólalnak a bazilika harangjai.