Annak ellenére, hogy írt néhány darabot, köztük – a Marina Vlady Szerelmem, Viszockij c. könyve felhasználásával készült – a Ballada a két sebzett hattyúról, A Gulag virágai vagy a Hé, magyar Joe!, amik egy-egy szerepét el is játszotta, Földes László Hobo nem tekinti magát színésznek, ezért aztán, mint fogalmazott, teljesen teljesen eltérő utat is jár a színpadi viselkedésben.
Az előadóművész emlékeztetett, igazából egyedül szokott fellépni: versel, monodrámákat ad elő, és természetesen rock és blues zenét játszik „Nincsenek olyan képességeim, hogy önmagamon kívül más is lehetnék, de nem is akarok más lenni” – fogalmazott az InfoRádiónak, megjegyezve, egyszer kellett színésznek lennie még a 80-as években Miskolcon, de meglátása szerint megbukott, mert nem lehetett önmaga.
Miután Vidnyánszky Attila pontosan tisztában volt azzal, hogy sosem voltak színészi ambíciói, nem is kellett olyat vállalnia, ami esetleg kínos lett volna a számára. Így aztán, mint Hobo fogalmazott, egyszer sem bukott meg, mióta a Nemzeti Színházban van. Ismeretsége a teátrumigazgatójával egyébként a 2000-es évek elejére nyúlik vissza, amikor még a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház dolgoztak együtt, majd később Debrecenben is.
Hobo szerda este Hogy is volt és hogy is van? című koncerttel ünnepli a Nemzeti Színházban „lehúzott” tíz évet. Ahogy az előadóművész fogalmazott, ezzel a – zenével és verseléssel tarkított – esttel szeretné megköszönni, hogy ahogyan a zenei világból, úgy innen is kilógott, ám itt befogadták. Az InfoRádiónak humorosan azt is megjegyezte: a koncertnek inkább a „szégyen és gyalázat” címet kellene viselnie, de az embernek mégis komolyan kell vennie magát, legalább a promócióban.