Budapest egyik legkülönösebb és legmisztikusabb városrésze a Tabán, melynek legendáihoz és romantikus emlékekeihez íróink is hozzájárultak. Egykor gyümölcsfákkal teli kertek, a kis utcákon rohangáló gyerekek, kacsák és libák, borozók és szőlőskertek voltak ott, ahol ma egy hatalmas parkban sétálhatunk.
A Tabán, fényképek, történetek című könyvben 150 fényképen láthatjuk a városrész történeteit, képét, a tabáni emberek mindennapjait és az épületek lebontását – írja a welovebudapest.com. Az archív képeken majdnem végigkövethetjük az összes változást, amit megélt a városrész, kivéve a török kort, az 1810-es tűzvészt és az újjáépítést. Az egyik legrégibb látképet is megtekinthetjük a könyvben: Heidenhaus Ede 1859-ben készített látképet Budáról, amely a Gellért-hegyről nézve a Tabánt is ábrázolja.
Már a 20. század elején is éles kontraszt volt a Tabán és a rohamtempóban épülő Pest között, az apró házak ekkor a falusias hangulat megtestesítői voltak:
Forrás: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége
A zsúfoltság, a közművek és a szennyvízcsatorna teljes hiánya a járványok melegágyává tette a Tabánt, úgyhogy lebontása már az 1900-as években is felmerült. 1909-ben döntöttek arról, hogy a területet csak úgy lehet egységesen rendezni, ha a nagy részét lebontják, ami a házak kisajátításával indult meg.
A Tabán lebontása 1933-ban indult meg, amit még az sem állított meg, hogy a közvélemény hangosan kiállt a városrész megmentése mellett. Helyére fürdővárost álmodtak, ennek többször is változtak a tervei, ám pénzügyi okok és a háború miatt ez végül nem valósult meg, a területet végül parkká alakították.