Nagyon mozgalmas, sok jó pillanattal teli tavalyi évet zárt Márkus Luca, aki nem is kívánhatna ennél többet – mondta el az InfoRádióban.
"Ha végiggondolom az elmúlt évemet, minden esetben csodálatos emberekkel dolgoztam együtt olyan előadáson, sorozaton vagy filmen, amire büszke tudok lenni, vagy amiből sokat tanultam, és azt hiszem, ez nagyon szerencsés dolog. Ritkán van úgy, hogy ennyire az ember szívéhez közel álló munkák követik egymást" – fogalmazott.
A Ruttkai Éva-emlékgyűrű kapcsán elárulta: minden díj öröm és elismerés számára, de az, amit kollégái ítélnek oda, a legnagyobb elismerés.
"Az, hogy azok az emberek, akikkel én nap mint nap együtt dolgozom, akik látják a gyenge pillanataimat, akikkel együtt próbálok, akikkel aztán együtt kell összekapaszkodni előadásról előadásra, úgy gondolják, hogy ezt a díjat nekem kell megkapni, óriási boldogság és nagyon nagy megtiszteltetés.
Mindenképpen egy nagyon fontos visszaigazolás arról, hogy talán jól jól végzem a munkámat,
vagy hogy ők is jónak gondolják azt, hogy én itt vagyok a társulatban" – fogalmazott.
Hozzátette: természetesen nemcsak ezekről a csúcspontokról szól a színészet, hanem hozzátartoznak a nehéz pillanatok, amikor próbafolyamat közben a világ legtehetségtelenebb emberének érzi magát vagy azt érzi, hogy nem tud valamire rájönni.
"Ezt nyilván látják a kollégák is, de ez mindenki életében jelen van szerintem. Az önmegkérdőjelezés vagy az, hogy állandóan kérdéseket kell megfejteni, hozzátartozik a folyamathoz" – mondta Márkus Luca.
Hálás a társulatért, melynek tagja
Minden nehézség ellenére a mostani, nem túl könnyű időkben is igyekszik pozitívnak maradni, holott pályájának kezdetét nem egyszerűsítette le az, hogy az egyetemről kikerülve azonnal jött a Covid, nem tudtak színpadon fellépni, amikor pedig ennek vége lett, jött a válság és a létbizonytalanság.
"Nem vagyunk könnyű helyzetben, de ezekkel együtt is azt mondom, hogy hálás vagyok azért, hogy van munkám és egy társulat tagja lehetek. Tudom, hogy nagyon sok kollégámnak még annyival is nehezebb, hogy nem tartozik társulathoz. Ezekben az időkben szabadúszóként, lebegve nagyon nehéz lehet napról napra hittel belemenni a dolgokba" – vélekedett.
A nézők kitartását fantasztikusnak érzi, azt mondta, nélkülük sokkal nehezebb helyzetben lennének. A néhány óra, amit a színpadon töltenek esténként vagy próbával, ki tudja szakítani őket a valóságból és fogódzó a mindennapokban.
"A színház ilyen szempontból is csodálatos, valahogy ezeket a dolgokat el tudja feledtetni: ezért is nagyon-nagyon szeretem" – fogalmazott.
A feltöltődés fontos számára
Márkus Lucának szakmai példaképei nincsenek, kitartását magából meríti, persze ettől még vannak olyan színészek, akikre felnéz.
"Nekem az igazi példaképek azok az emberek, akik körülvesznek és akiket látok dolgozni, tehát akikkel van valódi kapcsolódásom" – mondta. Kollégái lelkesedése, munkabírása és alázata is inspirálja: kiemelte Kovács Patrícia hozzállását, aki nagyon jó iránytű számára,
szeretne ő is hozzá hasonló mintává válni majd a jövő fiatal színészei számára.
A színésznő abban hisz, hogy az életben más területeken is megtalálja a kapaszkodókat, azokat a dolgokat, amelyekért tud lelkesedni. Számára ilyen a gasztronómia, a kézműveskedés vagy a természet.
"Sok ilyen dolog van, ami pillanatnyi örömöket tud okozni, azt érzem, hogy ezek hozzák meg számomra az egyensúlyt is az életemben, és ha ezek által fel tudok töltődni, akkor tudok igazán nagy játékkedvvel bejönni a színházba" – árulta el.