Az ünnepi szent misére és az azt követő templomudvari közösségi megemlékezésre, illetve kulturális programra számos helybéli és vendég érkezett. Az eseményt megtisztelte a szentendrei központú Budai Szerb Ortodox Egyházmegye püspöke, Lukijan, továbbá eljött a belgrádi Szent Száva Székesegyház elöljárója Stefan püspök, vikárius is.
Jelen voltak a környékbeli szerb templomok, valamint a helyi református és katolikus templomok papjai. Ott volt a szerbek országgyűlési képviselője, képviseltette magát a városvezetés és az Országos Szerb Önkormányzat is, továbbá eljött két apáca a grábóci szerb kolostorból, egy pedig Szentendréről.
Fellépett az Opanke szerb hagyományőrzők tánccsoportja.
A szerbeket a török időkben, az 1660-as években Bornemissza Pál földesúr telepítette baranyai birtokáról az akkor elnéptelenedett településre, Pomázra.
Nagyobb számban, szervezetten 1690-ben érkeztek Lipót császártól kapott privilégiumokkal. Köztük volt a Luppa család, amelynek tagjai hosszú időn át oroszlánrészt vállaltak a település felvirágoztatásából, és a templom felújításából is.
1722-ben szentelték fel a pomázi szerbek első kőtemplomát, amelyet a hívők adományaiból azóta is rendszeresen felújítanak. 1917-ben elrekvirált három harangjának utódait 1921-ben és 1935-ben kapta. Ezeket is önkéntes adományokból öntették.18. század eleji írásos emlékek Pomázon 46 szerb családot említenek.
Az egyre gyarapodó faluban a szerbek a 19. század közepén érték el a legnagyobb létszámot, amikor - mintegy 1200-an - az összlakosság felét alkották.
A pomázi szerbek jelenlegi pópája, Ljubo Milisavic esperes 22 éve van a posztján. Ő sorrendben a 12. pap a szerb kisebbség élén, aki huzamosabb ideig tölti be ezt a tisztséget.