Aczél András elmondása alapján egy-egy fesztivál jellegű előadásra általában nagyon kevés próba jut, vagyis amikor egy repertoáron lévő darabról van szó, akkor azt az ember csak „előhúzza a fiókból”, akkor is, ha egy vadonatúj rendezés, esetleg egy új koncepció mentén kell is létrehozni a produkciót, hiszen az emberek tudatában, torkában van a mű. „Hát az Attila nincs” – emelte ki a rendező.
Meglátása szerint az Attila operából legfeljebb egy-két áriát ismer a közönség, talán még a nyitányt, miközben
jobbnál jobb számok váltják egymást végig.
Aczél András kiemelte: a nagyjából 1 óra 50 perc, tehát egy Traviata hosszúságú darab érdekessége, hogy „egy gramm üres járat sincs” benne, eltekintve két-három lassabbnak nevezhető áriát, de azoknak is olyan érzelmi töltetük van, hogy egy pillanatig sem érzi az ember – „csúnyán megfogalmazva” –, hogy unalmasak lennének. Különben meg „sodor az egész”.
„Amilyen a hun horda, amilyen az Attilának ez a hihetetlen vérmérséklete, olyan lett maga a darab is… egy hatalmas förgeteg”
– fogalmazott.
Aczél András a rendezést illetően azt mondta, különleges helyzetben volt, ugyanis a produkciónak – mely a Magyar Állami Operaház és a Margitszigeti Színház koprodukciójában jön létre – az Opera próbahelyet biztosított az elmúlt másfél hétben, így mire kiértek a Margitszigetre, és megérkeztek a szólisták is szinte teljes létszámban, addigra már lehetősége volt külön dolgozni az énekkarra, a Feledi János által vezetett tánckarra, továbbá a segédszereplőkkel és statisztákkal. Vagyis az, hogy három hét felkészülés állt a rendelkezésére, az majdnem egy csoda.
Bár az Attilát megszemélyesítő Bretz Gábor az Eiffel Műhelyházban tartott próbaidőszak végére futott csak be, egy nap alatt beállt abba, amit elképzeltek, előkészítettek és megcsináltak – tette hozzá a rendező, profizmusát méltatva a színésznek.
Szintén nagyon szerencsésnek nevezte, hogy az Odabella, Aquileia urának leányát játszó Maria Agrestát a Magyar Állami Operaház tehetséges fiatal szopránjával, Rőser Orsolya Hajnalkával tudták helyettesíteni a próbák során, így mire az olasz világsztár megérkezett a margitszigeti színpadra, egy komplett felvételt tudtak a számára biztosítani az összpróbáról.
Aczél András rendező végül, de nem utolsó sorban kifejezte reményét, hogy a mostani két előadás (augusztus 12. és 14.) után nem kell újabb 20 évnek eltelnie, hogy ismét színpadra állítsák Giuseppe Verdi magyar vonatkozású operáját hazánkban. Hozzátette: a bemutatón a Magyar Állami Operaház főigazgatója, Ókovács Szilveszter is jelen lesz, és bízik abban, hogy a látottak alapján – a megszorítások ellenére – elgondolkodik majd a darab „átemelésén” – természetesen egy egyszerűsítettebb változatban.