A Szépművészeti Múzeumban a napokban zárult a Cezanne-től Malevicsig tárlat, ilyenkor még két hétig tartanak az utómunkálatok. Általában az a szokás, hogy a külföldi múzeumok képviselői a mi restaurátorainkkal együtt átvizsgálják a képeket, hogy nem történt-e bármi ezalatt a három és fél hónap alatt velük, és utána jön a visszaszállítás – mondta Geskó Judit művészettörténész, muzeológus.
A kiállítást csaknem százezer ember látogatta meg a Szépművészeti Múzeumban. A kurátor arról is beszélt, hogyan lehet kikölcsönözni képeket a saját gyűjtemény mellé. Mint fogalmazott, két nagy csoportba lehet a külföldi kölcsönzéseket sorolni. Az egyik, a kisebbik csoport, amikor elegendő egy, a koncepciót is tartalmazó részletes levelet kiküldeni a múzeumok vezetőinek, illetve a gyűjteményeket vezető művészettörténészeknek, de vannak nagyon fontos tárgyak és nagyon érzékeny művek, amikor oda kell menni és prezentációt is kell tartani.
"Itt az intézmény hitelességéről és rangjáról van szó, meg persze a kapcsolatokról" – mondta Geskó Judit, és példaként említette, hogy Poussin Et in Arcadia Ego című festménye miatt, amely az előző Cézanne-kiállítás fő műve volt, ötször tárgyalt a Louvre festészeti gyűjteményének vezetőjével, míg a monstani tárlaton szereplő Mondrian-alkotás, a Virágzó almafa miatt háromszor beszélt a hágai Gemeentemuseummal.
A mostani kiállításon látható volt Cèzanne Kártyázók című képének egyik változata is, amely a párizsi Musée d’ Orsay tulajdona, és a becsértékét tekintve a világ egyik legdrágább képe.
"Közeli barátok a Musée d’ Orsay munkatársai, és nagyon előzékenyek voltak, arról nem is beszélve, hogy azért nézzük meg a másik irányból is, hogy esetleg a két Cèzanne-kiállítás letett-e valamit az egyetemes Cèzanne-kutatás asztalára" – mondta a kurátor, és hozzátette: "Előfordult, hogy a chicagói Art Institute-ból a kolléga panaszos levelet írt, hogy milyen kár, hogy ők nem tudták kölcsönözni a Madame Cèzanne-portréjukat, mert nagyon fontos lett volna számukra, hogy itt legyen a kép."
A járványhelyzet komoly kihívások elé állította a múzeumokat, a most zárult Cèzanne-kiállítást is el kellett halasztani egy évvel, emiatt néhány képről lemaradt a Szépművészeti, mert az új időpontban már máshol mutatták be az eredeti tárlatra betervezett alkotásokat, így a helyükre másik festményeket kellett megszerezni.
"Amikor az egyéves halasztás miatt elveszítettünk néhány képet, akkor nagyon hamar megráztam magam és új vektorokat nyitottam a kiállításban. A koncepciót már nem kellett újragondolni, hiszen itt a képek térkezeléséről, szerkezeti megoldásokról és egyéb festészeti, lényeges festészeti kérdésekről volt szó. Tehát inkább tudni kellett, hogy mivel pótolható" – mondta Geskó Judit.
A kurátor nagy veszteségként értékelt két Braque-képet, de helyette egy másfél órás telefonbeszélgetéssel megszerzett egy másikat, amely a L'Estaque-i öblöt ábrázolja. Ez azért volt fontos – emelte ki –, és lett bizonyos szempont a kiállításnak az egyik kulcsműve, mert Braque arról a pontról festette meg az öblöt, ahonnan Cèzanne is dolgozott, és a mondriani életműben pedig azt a drámai változást, amelynek következtében egy pár évig visszafogott színekkel festett, épp részben Braque, részben Picasso hatására döntötte el.
"A kiállítás koncepciójának a felfejtése szempontjából szerencsés volt, hogy azt a két Braque-művet elveszítettük és helyette egy abszolút fő művet kaptunk" – mondta Geskó Judit.
A teljes beszélgetést itt tudja meghallgatni: