A Kossuth-díjas Kóbor Jánost hetek óta kórházban ápolták koronavírus-fertőzés miatt.
"Felfoghatatlan űrt hagy maga után. Nincsenek szavak, marad a csend. Mecky a szívünkben örökre velünk marad" - közölte az Omega.
Kóbor János 1943. május 17-én született Budapesten, első együttesét még középiskolásként alakította a József Attila Gimnáziumban: sorsolásos alapon lett a zenekar ritmusgitárosa. Az első együttesét Ciklonnak hívták. Később a Próféta zenekarba került, amelyből jött létre az Omega, mely ezen a néven 1962. szeptember 23-án játszott először a Műegyetem Hess András téri kollégiumában. Az Omega első felállásában Kóbor ritmusgitározott és énekelt, de már tag volt Benkő László is a későbbi nagy felállásokból. Két évvel később csatlakozott az együtteshez Laux József, akik Kóbor gimnáziumi osztálytársa volt.
Az Omega a legnépszerűbb hazai beatzenekarok egyike lett, Kóbor pedig idővel a gitár helyett csak az éneklésre koncentrált: ugyan eleinte több énekes is játszott a zenekarral – Koncz Zsuzsa, Somló Tamás és Wittek Mária is –, a hatvanas évek második felében már az Omega saját slágereinek többségét Kóbor énekelte, az 1971 óta felvett dalokban pedig ő az egyedüli szólóénekes. Az Omega Presser Gábor csatlakozása után lendült igazán formába, ekkor készültek az első albumaik, de miután Presser és a dobos Laux József kilépett, a dalszerzésbe több tag is bekapcsolódott. Kóbor is írt több dalt, de elsősorban az énekdallam és a szöveg egymáshoz igazítása volt a feladata.
Az Omegának 1968-ban elsőként jelent meg önálló albuma a beatzenekarok közül, az együttes elsőként jutott ki az Egyesült Királyságba, a magyar rockegyüttesek közül neki volt a legtöbb eladott lemeze Magyarországon (az 1979-es Gammapolis, 650 ezer példánnyal) és külföldön (az 1977-es Time Robber, egymillió példánnyal).
A nyolcvanas évektől Kóbor János az Omega-stúdióban számos lemez készítésében vett részt producerként, zenei rendezőként, hangmérnökként. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát, de sosem dolgozott ezen a területen. Munkásságát egyebek mellett Liszt Ferenc-díjjal, a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével, Kossuth-díjjal, Budapest díszpolgári címével, Emberi Méltóságért-díjjal és Fonogram Életműdíjjal ismerték el.