Rudolf Péter, mint fogalmazott, számára az állandó kinevezést elsősorban azt jelenti, hogy végre már nem csak fejben lehet hosszú távon tervezni, hiszen úgy tartja, az nem lett volna korrekt, sem szakmai, ha olyan dolgokban gondolkodik előre, amiknek a gazdasági és társulatépítési konzekvenciáik átnyúlnak a korábbi kinevezésén. Kiemelte, az elmúlt másfél év a pandémia maga minden szörnyűségével együtt rámutatott, hogy általában milyen fontos számára a színház, és akármi történik, akármilyen „technikai kütyük jönnek–mennek”, a színház az egyik legfontosabb találkozási pontja az emberiségnek. „Ezen belül, hogy a Vígszínház mit jelent, azt a streamközveítések, minden nehézségük ellenére, megmutatták.” Összességében pedig
az eddigieknél is nagyobb felelősséget érez, hogy a teátrum a 125 éves hagyományainak megfelelően tudjon működni.
Rudolf Péter hozzátette: természetesen örül az igazgatói kinevezésnek, de nyilván nem kezdi a magasba lökdösni az öklét, mert feladatot lát maga előtt, amiben reményei szerint sok öröme lesz. A színházigazgató tartja magát ahhoz – amit a mostani és a másfél évvel ezelőtti pályázatában is megfogalmazott –, hogy
leginkább a kiszámíthatóság az, amin csorba esett,
márpedig ő abban hisz, hogy nyugodt munkahelyet, ahová öröm bemenni – ami a dolog lényege lenne – csak jól átlátható, kiszámítható paraméterekkel és stratégiával lehetséges létrehozni. Főleg, mert esetükben olyan lázas, hektikus műfajt csinálnak, ami az ember testét–lelkét igénybe veszi, ehhez azonban olyan kereteket kell felállítani, amiben lehetőleg mindenki a legjobbját tudja nyújtani, értve minden egyes dolgozóra – magyarázta. „Ezt most a virológia és az öt év lehetővé teszi.”
Az InfoRádió kérdésére válaszolva Rudolf Péter azt mondta, hivatalos információi nincsenek arról, hogy lett volna „ellenfele” az igazgatói posztra, de szerinte ez kiderült volna egy ekkora országban.
„Úgy tűnik, így tudok csak korrekten fogalmazni, hogy nem volt más pályázó, ami egy ilyen év után talán érthető is.”
A Vígszínház vezetője végezetül kitért a szeptember 4-én ifjabb Vidnyánszky Attila rendezésében a színpadra kerülő Szerelmek városa című darabra. Mint fogalmazott, ugyanaz a csapat dolgozik rajta, akik korábban Gatsby sikerét is megálmodták–megalkották: a szövegkönyvet Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós írják és Kovács Adrián írja a zenét. „Nagyon sok munka van benne, ami minden darabra igaz, de egy ekkor vállalkozás már a méretéből adódóan is nagyobb kihívás” – jegyezte meg.
A Szerelmek városa című darab alapját egy francia romantikus film szolgálja, amelynek az érdekessége, hogy a II. világháború alatt született, a német megszállás idején, mégis talán a korszak legnagyobb díszletét felvonultatva. A mozi pedig jó lehetőséget biztosított az embereknek, ha csak pár órára is, de elmenekülhessenek a háború borzalmai elé. Rudolf Péter kiemelte, nincs szándékában a világháborúhoz mérni a vírus okozta nehézségeket, mégis, pszichésen hasonlónak érzi a két helyzetet, ezért bízik abban, hogy a most némileg legyötört lelkű nézők örömmel fognak betérni a Vígszínházba megnézni a darabot.