A sorozat gerincét egy, az adattár múzeumi gyűjteményében található emlékirat adja, amit az intézmény egykori munkatársa Virágh Antal jegyez, aki 1927 és 1967 között volt alkalmazásban az ő és családja számára otthonként is szolgáló Halászbástya Középkori Kőemléktárban – ismertette az InfoRádiónak Éder Katalin. Virágh 1979–1981 között született, „Ahogyan én láttam” című visszaemlékezésében terjedelmesen írt az akkori időszakról, illetve konkrétan a budai Vár ostromáról.
A szakember megjegyezte, a háború és az ostrom során a hajdanán Székesfővárosi Múzeumnak nevezett BTM más intézményrészeinek anyagait is őrizték az említett kőemléktárban, és különféle más múzeumi forrásokból pedig egyértelműen kiderült, hogy ezt a feladatot Virágh Antal igen lelkiismeretesen végezte. Annak ellenére, hogy a Halászbástya Kőtár német katonák menedékeként is szolgált az ostrom során, valamint a Prónai-különítmény is feltűnt itt egy időre, amiről további részletek is elérhetőek a múzeum internetes oldalán. Virágh Antal jellemét mi sem példázza jobban, tette hozzá Éder Katalin, hogy
az ostromot követően megérkező szovjet erőkkel is szembeszállt,
megpróbálva megakadályozni a kőanyag elhurcolását. Amikor végül a háború véget ért, a család – kiegészülve muzeológusokkal – két kezével gyűjtötte vissza azokat a műtárgyakat, amiket valamilyen módon a katonák védelmi célokra kihurcoltak az épületből.
A sorozat tehát elsősorban a Vár és annak ostromába enged komoly betekintést – folytatta a BTM adattárának főosztályvezetője –, ugyanakkor múzeumtörténeti szempontból is nagyon sok fontos információt tartalmaz a gyűjtemények túlélését illetően a szakemberek számára. Bár a múzeum további tanintézményeit illetően nem áll rendelkezésre hasonló volumenű forrás, a sorozat lezárásában igyekszik majd bemutatni – egyebek mellett – a Kiscelli Múzeum elszenvedett kárait, az Aquincumi Múzeumban történt eseményeket, valamint a Budapesti Történeti Múzeum egykori székhelyéül szolgáló Kávépalotának háborús veszteségeit is.