A pészah, vagyis a zsidó húsvét alapvetően egy családi ünnep, de Magyarországon a rendszerváltozás óta hatalmas hagyománya lett az úgynevezett közösségi ünneplésnek. Vagyis a széder estet, amellyel a nyolc napon át tartó ünnep kezdetét veszi, a többség zsinagógai és baráti közösségekben tartja, nem pedig az otthonában – fogalmazott Köves Slomó az InfoRádiónak.
Az idei év különlegessége – tette hozzá a rabbi –, hogy talán az elmúlt 3000 évben a mai széder az első – a kivonulás estjén kívül, amikor a héber törzsek családjai bezárkóztak az otthonaikba, és fölfestették az áldozati vér jeleit az ajtófélfákra, hogy megmeneküljenek a „lesújtó kéz elől” –, amit a világ minden pontján, valamennyi zsidó közösségnek otthon, karanténba zárkózva kell megtartania.
A zsidó és keresztény húsvét gyökere tulajdonképpen egy
– magyarázta az izraelita hitközség vezetője. A zsidó ünnep maga az egyiptomi kivonulásról, a héber rabszolgák megmeneküléséről szól. Arról a folyamatról, ahogy Mózes elsőként tíz csapással sújtja Egyiptomot, az akkor legyőzhetetlennek tűnt világbirodalmat, majd kivezeti a rabszolgákat, Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottjait, azzal a céllal, hogy aztán bevigye őket az ígéret földjére. Útközben pedig még megkapják a tízparancsolatot, a kinyilatkoztatást.
A pészah alkalmával, és ennek első estjén,
a széderen a zsidók nemcsak a kivonulásra emlékeznek, hanem értékelik is a szabadságot, mint egy általános értéket,
emlékezve arra a számtalan sok megmenekülésre, túlélésre, ami végigkíséri történelmük 3000 évét – fogalmazott Köves Slomó, hozzátéve, hogy a keresztény húsvéthoz pedig annyiban kapcsolódik e zsidó hagyomány, hogy az utolsó vacsora is egy ilyen széder este volt.