Csütörtök este a világhírű csellóművész, Mischa Maisky első ízben lép fel együtt Magyarországon két gyermekével, Sascha Maisky hegedűművésszel és Lily Maisky zongoraművésszel - tudta meg az Infostart. A Nemzeti Filharmonikusok a Müpában Beethoven C-dúr hármasversenyével kezdik az idei évet. Ezt követi Mahler I. „A titán” szimfóniája. Az est karmestere Hamar Zsolt.
Mischa Maisky és családja videóüzenetben köszöntötték a magyar rajongókat.
„Hatalmas öröm, hogy újra Budapestre jöhetek" – mondja Mischa Maisky. "Ez volt az első hely, amelyet a Szovjetunión kívül fél évszázada, 1968-ban meglátogattam. Nagyon örülök, hogy újra együtt játszhatom ezzel a csodálatos zenekarral egy fantasztikus hangversenyteremben. Ezúttal mindkét idősebb gyermekemmel együtt lépek majd fel."
Lily Maisky így folytatja a köszöntőt: "Családi triónk most debütál Magyarországon. Mindannyian igen izgatottak vagyunk, és nagyon várjuk a koncertet."
Végül Sascha Maisky szólal meg: „Nekem személy szerint ez lesz az első látogatásom Budapesten. Nagyon várom, hogy felfedezhessem ezt a varázslatos várost. Annyi csodás dolgot hallottam róla, és izgatottan készülök a zenekarral közös munkára. Jó lesz megismerkedni a budapesti közönséggel is.”
Az üzenetet édesapjuk jókívánsága zárja: „Hamarosan látjuk egymást, és már nagyon várjuk a találkozást!”
Ludwig van Beethoven C-dúr hármasversenye 1803–1804-ben keletkezett, ősbemutatója 1808-ban valósult meg. A két vonós szólista feladata nehezebb, mint a zongoristáé, az előbbiek kapcsán ugyanis hivatásos udvari zenészekre, míg az utóbbit illetően saját, tizenéves tanítványára – és későbbi mecénására –, Rudolf főhercegre gondolt a zeneszerző előadóként. Két szélső tétele rövid lassút fog közre. Hangvétele oldott, olykor mámorosan áradó. A darab sokat örökölt a XVIII. századi versenyművek társasági hangjából, de megszólal benne Közép-Európa keleti felének melódiavilága: a lengyel és magyar táncoké is, utóbbiaké mindkét gyors tételben.
Gustav Mahler I. (D-dúr, „A Titán”) szimfóniája: temetik a vadászt. Nyulak vontatják a koporsót, őzike sírja tele a zsebkendőjét, komor vaddisznó mered maga elé. A kép sokszorosított változatát még szülőföldjén, a mai Csehország területén ismerhette meg Gustav Mahler. Ez inspirálta I. szimfóniájának azt a tételét, amely Európa-szerte közismert dalocskával kezdődik (János bácsi…), s olyan vulgárisnak ható taktusokkal folytatódik, amelyekhez hasonlókat manapság klezmerzenekaroktól hallhatunk. Az I. szimfónia negyedik tétele ez. Vagy inkább a harmadik. A premieren ugyanis a mű még öt tételből állt, utóbb a másodikat a zeneszerző jobbnak látta elhagyni. Budapesten volt a nevezetes ősbemutató. Mahler 1888 őszétől 1891 tavaszáig a Magyar Királyi Operát igazgatta, s kihasználta az alkalmat, itt vitte új művét közönség elé. Lett némi ribillió, a bizarr hangzásvilágot nehezen emésztette meg a nagyérdemű publikum, az egyik újság gonoszkodó karikatúrát is megjelentetett A Malér-szyfónia címmel. De maga az előadás baj nélkül lement, s Mahler elégedett volt a magyar zenészek teljesítményével.