A Csernobil című minisorozat első "gyönyörűsége" a halálhídon hangzik el, amikor az emberek látják a felrobbant reaktort, és gyönyörködnek azokban a színekben, amik lényegében az égő reaktormagból törtek elő – fogalmazott Kodácsy Tamás reformátusz lelkész az InfoRádióban. A hídon tartozkódók számára vonatkozóan nincs pontos adat, de sokuk komoly sugárfertőzést szenvedett el, és többen meg is haltak közülük.
Az alkotás második "gyönyörűsége" Vaszilij Ignatyenko tűzoltó halálos ágyánál hangzik el a kórházban, amikor felesége a korterem ablakát kitárva a Vörös tér és a Kreml gyönyörű látványáról hazudik férjének, miközben csak egy tűzfalat lát, jegyezte meg a Magyarországi Református Egyház Ökogyülekezeti Mozgalmának elnöke.
A sorban a harmadik akkor hallgató, amikor a fikciós atomenergiáról és az atomerőmű működéséréről beszél Valerij Legaszov professzor a tárgyaláson, aki maga illeti a gyönyörű jelzővel a technológiát, amely füst és szmog nélkül szolgáltat energiát a városaiknak.
A negyedik "gyönörűség" Borisz Scserbina politikus száját hagyta el, amikor a tárgyalást követően az udvaron megpillant egy zöld hernyót, amint az az öltönyén mászik. Ekkor a teremtett világnak a szépségére csodálkozik rá, és használja a gyönyörű kifejezést, miközben már a hernyó is fertőzött – tette hozzá Kodácsy Tamás.
A reformátust lelkész egyetértett azzal, hogy az említett jeleneteknek, az elhangzottakanak nyilvánvalóan
komoly súlyuk van, és egyben teológiai szempontból is fontos üzenetet hordoznak.
Az első gyönyörűség a hídon lényegében a terméketlen végről szó, amikor kiváncsiak vagyunk arra, ami katasztrofális, ami rombolás és pusztulás – fogalmazott, hozzátéve: ez benne van a katasztrófaturizmusban, a hídon állókban, és az ismert bibliai történetben is, amelyben Lót felesége – a tiltás ellenére – menekülés közben visszanéz a pusztuló Szodomára, és azon nyomban sóbálvánnyá változik. Vagyis
nem csak maga a pusztulás, hanem az abban való gyönyörűség, és az arra való kiváncsiság is pusztító
– tette hozzá Kodácsy Tamás.
Az a jelenet pedig, amelyben Vaszilij Ignatyenko tűzoltó a Kremlben és a Vörös térben próbálna gyönyörködni, azonban azok nincsenek ott, az valahol a hatalom illúziójáról szól, hogy úgy gondoljuk, mindent kontrollálni tudunk – vélekedett a lelkész. Eközben az atomenergiának – szavai szerint – pont ez a rákfenéje. Úgy hisszük, kézben tarthatunk mindent, azonban minél erősebben gondoljuk ezt, a katasztrófa annál nagyobb lesz. Nem véletlenül fogalmazott Mihail Gorbacsov is úgy, nem is annyira a peresztrojka, mint inkább Csernobil volt a Szovjetunió vége.