Teljesen megtelt a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay Terme kedd este: közel 150-en sereglettek a 70 éves magyar restaurátorképzést bemutató, 140 szemeszter című tárlat megnyitójára. Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója a megnyitó arról beszélt, hogy
restaurálás nélkül képzőművészeti örökségünk az enyészeté lenne, ezért kulcsfontosságú a szakma fennmaradása és gyarapodása.
"Olyan restaurátorok kerülnek ki ebből az intézményből évről évre, akik nélkül kultúránk fönntartása, fönnmaradása elképzelhetetlen lenne: 140 szemeszter hallgatóinak ezrei, akik a magyar műtárgyállomány gondozását napról napra végzik, és akiknek a kiállítás újrateremtett műtárgyait köszönhetjük.”
A tárlaton felsorakozó hetven műtárgy sokszínűsége a restaurátor hivatás összetettségét tükrözi: helyet kaptak egy XVIII. századi barokk női cipő és egy pisztoly mellet, szobrok, vászonra, rézlemezre és kőre festett olajfestmények, rajzok és kortárs műalkotások is.
Volt olyan portré, amelynek festékrétege alatt két másik női arcképet találtak a restaurátortanoncok, és végül úgy döntöttek: egyetlen keretben mindhárom képet bemutatják.
Volt olyan alkotás is, amelyen a hallgatók fedezték fel a rég elfeledett szignót, így tudták azonosítani alkotóját. A feltárást megelőzően művészettörténeti elemzést és fototechnikai vizsgálatokat végeznek, valamint mikroszkópos felvételeket elemeznek, amihez rendkívül összetett tudást halmoznak fel.
"Anatómiát, fizikát, analitikát, művészettörténetet" - sorolt fel egy öregdiák néhányat azok közül a tudományágak közül, amelyeket a képzésen elsajátítanak. Az ő diplomamunkája is megtekinthető: Sipeky Imréné Nagybossányi Ilona XVIII. századi képmását a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem rektorhelyettese, Heitler András az InfoRádió kérdésére elárulta:
komoly vita van arról, hogy a restaurálás művészet vagy tudomány,
de abban mindenki egyetért, hogy a rekonstrukció során a restaurátor nem engedheti szabadjára a művészeti önkifejezés vágyát; az eredeti állapotot kell helyreállítania.
"A saját művészi ízlés, a saját művészi habitus - ha van is ilyen - nem szabad, hogy megjelenjen a restaurálás minőségében. Nem szabad átalakítanunk. Ez egy nagyon kemény része a tréningnek, a restaurátorkiképzésnek,
már az első évektől azt tanítjuk, hogy az eredeti, az eredeti, az eredeti! Arra kell figyelni, annak kell szóhoz jutnia. Abból nem vehetek el, nem alakíthatom át.”
Szemerey-Kiss Balázs, a restaurátor-tanszék vezetője az InfoRádiónak azt mondta: az öt évig tartó képzés során
a diákok három éven át mélyítik elméleti ismereteiket, és csak ezután kapnak kézhez műtárgyakat, amelyeken akár egy teljes évig is dolgozhatnak.
"A bekerülő tárgyakat először vizsgálat alá kell vetni. Meg kell ismerni, hogy milyen anyagból vannak, tehát különböző anyagvizsgálati eljárásokat - analitikai, mikroszkópos vizsgálatok: fénymikroszkópos illetve sztereomikroszkópos vizsgálatokat, és különböző cseppanalitikai vizsgálatokat - végeznek. A természettudományos, a fizikai és a kémiai alapokat megszerzik, és ezek után jöhet a gyakorlati képzés, tehát harmad- és negyedévtől kezdődően kapnak éles műtárgyakat a diákok"
A tanszékvezető hozzátette: bár az egyetem sorsa kérdéses, a restaurátorképzés, reméli, fennmarad.
"Nagyon képlékeny állapotban van az egyetem. Vannak olyan hírek, hogy a művészeti egyetemeket összevonják. A restaurátorképzés helyzete szerintem stabil.
Nagyon sok pályázaton veszünk részt és fejlődik a tanszék. Bízunk benne, hogy jó irányba haladunk és megállja a helyét a jövőben is.”
Szemerey-Kiss Balázs hangsúlyozta: a restaurátor tanszék szoros és bizalmi kapcsolatot ápol az ország legjelesebb közgyűjteményeivel; tárgyrestaurátori képzését a Magyar Nemzeti Múzeummal együttműködésben végzi.