Görgei Artúrnak a Magyar Nemzeti Múzeum sosem szentelt korábban kiállítást, sőt alapvetően igazi kiállítás nem is létezett róla Magyarországon - mondta el az InfoRádiónak Varga Benedek, a múzeum igazgatója; volt korábban két kisebb, de ez most egy nagy, hétszáz négyzetméteres tárlat, igen gazdag anyaggal.
"Két okból nagyon fontos. Egyrészt az emlékezet miatt. Görgei mégiscsak Magyarország történetének egyik legnagyobb hadvezére volt, akinek a hadvezéri nagysága, ahogy a történészek mondani szokták, Hunyadi Jánoséhoz és Zrínyi Miklóséhoz mérhető. A másik a Görgei-emlékezet változásai miatt, hiszen Kossuth Lajos még árulónak titulálta a világosi fegyverletétel miatt" - ecsetelte az igazgató.
A kiállítás hagyományos tárlat, fegyverekkel, ruhákkal, ugyanakkor nagyon sok elem digitális segítséggel elérhető, ezek viszonylagosan interaktívvá teszik a tárlatot,
a látogatók pedig az elején és a végén elmondhatják, mit gondolnak Görgeiről.
A kiállítás helyszínén jövő hét csütörtökön Legendák, tévhitek, bűnbakok és az igazság címmel kerekasztal-beszégetést is vezet az igazgató, ennek résztvevői mások mellett Csorba László történész - a múzeum előző főigazgatója -, Hermann Róbert történész és P. Szabó János történész.
Hermann Róbert az InfoRádiónak elmondta,
Görgei 14 éves korától a császári-királyi hadseregben szolgált, és a tüzérséget leszámítva nem volt olyan fegyver- vagy csapatnem, amelyben el ne merült volna.
"Amikor eljött 1848, és a honvédseregbe fiatal tiszteket kerestek, Görgei is helyzetbe került, Kossuth Lajos, mint akkor mondta, szerencsés kézzel húzta ki őt a sors urnájából. A szabadságharc során a honvédsereg összesen 11 csatát vívott, a többségében Görgei beosztott parancsnokként vagy vezetőként ott volt, és amelyekben ő vezette a honvédseregeket, sikeres volt, vagy legalább kihozta döntetlenre" - vázolta Görgei-képét Hermann, aki szerint
Világosnál "valakinek el kellett vinnie a balhét",
Kossuth pedig bűnbakot keresett 1849 augusztusában, amikor már csak a hadsereg állt a lábán mint magyar entitás.
Egészen 1920-ig, a bécsi levéltárak megnyílásáig mindenki azt beszélt Görgeiről, amit akart, akkor aztán kiderült, hogy árulásra semmiféle bizonyíték nincsen.
"A harmincas évektől szakmai konszenzus alakult ki, hogy Görgei Artúr volt a szabadságharc egyik legjobb katonája, a fegyverletétel pedig elkerülhetetlen volt" - számolt be az első fordulatról Hermann Róbert. A második fordulat akkor következett be, amikor a negyvenes évek végén, a kommunista hatalomátvételkor az aktuálpolitika írta át Görgei emlékezetét, "az új rendszer nem csak a jelenben, a múltban is kereste a nép ellenségeit" - vázolta. Szerinte lehetett azzal érvelni, hogy Kossuth elkövette azt a "hibát", hogy "nem akasztatta fel Görgeit". 1956 után a Görgei-alak politikai olvasata megszűnt, csakhogy azok a történészek, akik ahhoz a muníciót adták, továbbra is helyzetben voltak, ezért aztán csak a '70-es évek végén változott meg a dolog.
Manapság - legalább is Hermann Róbert szerint - nincs olyan történész, aki Görgei árulását komolyan venné.