Cecil Taylort nyolcvankilenc éves korában, pénteken érte a halál brooklyni otthonában a The New York Times jelentése szerint.
Halálának tényét megerősítette jogi képviselője, Adam Wilner, de annak okáról nem beszélt. Barátai szerint Taylor egészsége sokat romlott az utóbbi időben - írta a lap.
Cecil Percival Taylor zenei tanulmányait előbb magánúton, majd a bostoni New England Conservatoryban végezte, ahol mások között Sztravinszkij, Bartók és Elliott Carter műveit tanulmányozta. Kvartettet alapított, és az 1950-es évek végére a New York-i avantgárd élvonalába került, a free jazz egyik úttörője lett.
Pedig először nem kapott jó fogadtatást. Nat Hentoff jazzkritikus azt írta róla: "műveiben sok ismert zenész nem ismer fel semmilyen dallamot". Ő azonban nem volt hajlandó elhagyni az improvizatív, szabad stílusú jazzt, ezért inkább szakácsként, mosogatóként, hanglemezeladóként dolgozott, hogy megéljen. "Amikor azonban talált magának közönséget, az felvillanyozta. Ő mindig vagy lenyűgözte vagy felbosszantotta hallgatóságát" - írta róla Hentoff már 2002-ben.
Első lemezét, amelyet egy kvartettel készített el, Jazz Advance címmel 1956-ban adták ki. Második lemezét (Looking Ahead!) egy olyan együttessel vették fel és adták ki 1958-ban, amelynek tagja volt John Coltrane legendás szaxofonos. A hatvanas években a free jazz legjelentősebb muzsikusaival játszott együtt. Kompozíciói az avantgárd jazz és a kortárs zene stíluskörébe sorolhatók.
A fekete zenéről szemináriumokat tartott, egyetemeken, főiskolákon tanított, és gyakran adott szólókoncerteket. Egyik nevezetes előadása a washingtoni Fehér Házban volt Jimmy Carter elnöksége idején 1978-ban, de koncertsorozatot tartott Kelet- és Nyugat-Berlinben is 1988-ban. 2013-ban Kiotó-díjat kapott a művészet és filozófia kategóriában.