Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek a budapesti Szent István-bazilikában mutatott be ünnepi szentmisét, amelyen koncelebrált Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius, a főegyházmegye segédpüspökei, valamint teljes papsága - írta az MTI.
Arra emlékezve, hogy Jézus a nagycsütörtöki utolsó vacsorán alapította a papságot, a szertartáson részt vevő mintegy kétszáz pap megújította papi fogadalmait.
Erdő Péter homíliájában a papi hivatásról szólva hangsúlyozta: akárcsak az első tanítványok, a papság küldetése is Jézus művének folytatása. A papoknak tehát nem a maguk bölcsességét, hanem Krisztus tanítását kell hirdetniük, és nem pusztán a saját emberi képességeikkel kell elismerést szereznünk, hanem annak az erőnek kell kísérnie szolgálatukat, amely Krisztus tanítását igazolta.
"Miközben ilyen nagyszabású a küldetésünk, sokszor úgy érezzük, hogy gyenge korban élünk, gyenge világ részei vagyunk. (.) Olyan időben élünk, amikor sok a váratlan nehézség. Sokszor keresnünk kell a hangot, hogy felkeltsük az emberek figyelmét és utat találjunk a szívükhöz." De aki Krisztus ügyéért fáradozik, annak nem marad el a jutalma - tette hozzá a bíboros.
- Nagycsütörtökön este az utolsó vacsorát idézik fel a katolikus templomokban. A szentmise elején a hívek Krisztust dicsőítik.
- Az orgona, a templomok csengői és harangjai ez után elhallgatnak, és csak a nagyszombat esti, húsvéti feltámadási szertartáson szólalnak meg újra.
- A néphagyomány úgy tartja, hogy ilyenkor a harangok "Rómába mennek".
- A nagycsütörtöki szertartás része a lábmosás, amellyel Krisztus tettére emlékeznek, aki az utolsó vacsorán szeretetének jeléül megmosta tizenkét tanítványának a lábát.
- Krisztus ruháitól való megfosztását jelképezi a szentmise végén az úgynevezett oltárfosztás, amikor minden díszt eltávolítanak az oltárról, az oltáriszentséget pedig a pap egy külön erre a célra kialakított kápolnába viszi.
- A mise végén a hívek csendben, elbocsátás nélkül távoznak a templomból. Ettől kezdve húsvétig, a feltámadás ünnepéig az egyház nem mutat be szentmisét.
A szent három napról
A legnagyobb keresztény ünnepet, a húsvétot hamvazószerdától nagyszombatig tartó negyvennapos böjt készíti elő, az utolsó, virágvasárnappal kezdődő nagyböjti hét a nagyhét (hebdomada sancta).
A húsvéti szent háromnapon (Sacrum Triduum Paschale), azaz nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton emlékezik meg a kereszténység Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról.
A nagyhét egyházi liturgiáiról Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek is beszélt az InfoRádiónak, az adást meghallgathatják a cikk végén.
A nagycsütörtök (zöldcsütörtök) Krisztus utolsó vacsoráját, elfogatását és szenvedéseinek kezdetét idézi, a katolikus egyházban ez az oltáriszentség szerzésének emléknapja. (Azért "zöld", mert a böjt okán rendszerint valami zöldet, például spenótot fogyasztanak a hívők.)
Az esti "utolsó vacsora miséjén" a Gloria éneklése után elnémulnak a harangok (Rómába mennek), megkezdődik a legmélyebb gyász. A mise végén - amelynek része lehet a lábmosás szertartása - az oltáriszentséget őrzési helyére viszik.
Az oltárról mindent leszednek, ez az oltárfosztás, csak a gyertyatartókat és a lepellel letakart keresztet hagyják ott, hogy Jézus szenvedésére és ruháitól való megfosztására emlékeztessenek. A református templomokban a nagyhétre fekete terítővel borították le az úrasztalát, esetleg a szószéket. Ez a szokás ma is él sok református gyülekezetben, határon innen és határon túl.
Nagypéntek Jézus kereszthalálának emléknapja, a legszigorúbb böjt és gyász ideje. A katolikus egyház ősi hagyomány alapján ezen és a következő napon nem mutat be miseáldozatot. A liturgiában felolvassák a Megváltó halálára vonatkozó írásokat, majd a passiót, Jézus szenvedésének történetét, és leleplezik a gyászlepellel bevont keresztet.
Nagypénteken szokásos a keresztútjárás, melynek során emlékezetbe idézik Jézus szenvedésének egyes állomásait. A keresztút, avagy kálvária ma szokásos tizennégy állomása (stáció) az 1600 körüli évekre nyúlik vissza.
Nagypénteken a hívők tartózkodnak a húsételektől, legfeljebb háromszori étkezés során egyszer szabad jóllakniuk. Nagypéntek a nép körében általános tisztálkodási nap: meszelnek, takarítanak, nagymosást tartanak, sok helyen nem gyújtanak tüzet.
Nagyszombat húsvét ünnepének előnapja, az igazi húsvéti ünneplés délután kezdődik. Arra a napra emlékeztet, amikor Krisztus holtteste a sziklába vájt sírban feküdt, de harmadnapra, azaz húsvétvasárnap hajnalára feltámadt. Ekkor van a tűzszentelés, amelyet a húsvéti gyertya- és keresztvízszentelés, majd a vigília mise követ.
A tűz Krisztus jelképe, akinek feltámadásával a remény, a fény születését ünneplik a keresztény egyházak. A misén már az Üdvözítő feltámadása fölötti öröm nyilvánul meg, a Gloriára ismét megszólalnak a harangok, és felhangzik az Alleluja. Estefelé tartják a feltámadási körmenetet.
Nagyszombaton ér véget a negyvennapos böjt, a körmenetből hazatérő családok ünnepélyesen elfogyasztják a nagyrészt sonkából és tojásból álló húsvéti vacsorát. Szokás volt ezen a napon az első harangszóra kiszaladni a kertbe, és megrázni a gyümölcsfákat, hogy a régi rossz termés lehulljon, ne legyen férges az új. A tűzszentelés hamuját, parazsát megőrizték, gyógyításra használták; tettek belőle a jószág ivóvizébe, szétszórták az istállóban, a házban és a földeken.