Az írónőnek és gondolkozó embernek az életterepe volt hazája mellett a nyelv is. Amikor 1956-ban az akkori történelemtanár férjével elment, kulturálisan is, de főleg nyelvileg másik közegbe, Svájcba került.
„Nagy kérdés, ezt ki hogyan éli meg. Nyilvánvaló, egy író, aki a szavakon keresztül szeretne naprakészen megszólalni, választhatja azt, amit ő és még Camus, Beckett is tett: az új nyelven rajzolja a világot és a lelkiállapotát.
Az írásai ezáltal annyira megrázóak, mert lakonikusak, nagyon tiszták.”
Galgóczy Judit hozzátette, idegen nyelven ő sem tud hazudni, nincs hozzá eszköze. A rendező felidézte az önéletrajzi írás egy mondatát: "Vajon milyen lett volna az életem, ha nem hagyom el a hazámat? Nehezebb, szegényesebb, de kevésbé megtört, kevésbé magányos és talán boldogabb."
Az est zenei anyagát Födő Sándor „Fodo” készítette, az előadó Falusi Mariann.
„A zenét akkor használjuk, amikor már nincs szó,
ahol szakad valami. A dalokhoz Agota Kristof szövegeket használtunk. Remélem, hogy nagyon jól sikerült. A zenének van még korrajzoló képessége is, ezt az időszakot picit groteszkül tudja megidézni. Humort is igyekeztünk csempészni az előadásba, merthogy van. Agota Kristofnak is.”
A rendező Falusi Mariann jelenlétét és teljesítményét a monodrámában rendkívülinek értékelte.
„Nagyon boldog vagyok, hogy találkoztunk mi hárman.”
Ha máskor is tudni szeretne hasonló hírekről, vagy elmondaná a véleményét, lájkolja az InfoRádió Facebook-oldalát!