Egy nagyszerűen megírt színdarab, ami magáért beszél, ezért egyáltalán nem kellett belenyúlni – mesélte a rendező.
„Egy nagyon fontos embertípus van benne, ami minden korban érvényes: a pénz rabja, Harpagon. Egy szenvedély, egy betegség rabja, akit gyötörnek a pénz démonjai, főleg az a tudat, hogy bármikor kifoszthatják, kirabolják. Ettől soha nincs egy perc nyugta” - vázolta a karaktert Lengyel Ferenc.
„Ez a folyamatos kuporgatás pedig folyamatos munkát és ébrenlétet követel tőle, mindenkire gyanakszik. Olyan, mint a hazug ember, akinek nem az a tragédiája, hogy nem hisznek neki, hanem az, hogy ő nem hisz” - mondta a rendező.
Elmondta, hogy a díszlet furcsa, Harpagon saját delíriumának a letűnését szimbolizálja, ahogy letűnnek a falak, lassan ereszkednek a mélybe.
„Meg vannak döntve a falak, mintha azt jeleznék, hogy kizökkent az idő, és Harpagonnak már nincs ideje helyretolni. Nem is tud arra figyelni, hogy mennyire pusztul a környezete” - részletezte.
Haumann Péter játssza Harpagon szerepét, aki korábban már játszotta már ezt a Katonában. Most két gyermekét Haumann Petra és Haumann Máté alakítja.
"Az, hogy a gyerekeivel játsszon együtt, azért izgat, mert a civil viszonyuk, az intimitásuk eddig nem látott színeket hozhat az előadásba" – mondta Lengyel Ferenc.
A rendező elmondta, hogy nemcsak Molière merített a commedia dell'arte világából, hanem az előadás is. A vásári komédiák azért is olyan elevenek és naprakészek, azért érzi úgy a néző, hogy ott éppen róla beszélnek, mert a színészek a napi eseményeket is be tudják építeni az előadott színdarabba. Éppen ez történik Harpagonnal: Haumann Péter bizonyos pillanatokban, egy-egy jelenetben saját szöveggel kibeszél a közönségnek.