Hétfőn este 900. alkalommal játszották A padlást a Vígszínházban. Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter zenés darabját Marton László rendezésében az elmúlt mintegy
29 év alatt több mint 900 ezer néző látta.
Sztevanovity Dusán az InfoRádiónak kiemelte: „természetesen sokat változott a világ, nemcsak itt, hanem a határainkon túl is. De a figurák és az alaphelyzetek ugyanazok. Kapzsik, szűklátókörűek, ostobák mindig lesznek, miként már voltak a régi meséktől kezdve a fantasztikus regényekig mindenütt.”
A dalszövegíró ritkán nézi meg az előadást, a premiert sem ülte végig. Mint mondja, a szerző mindig szeretne valami jobbat alkotni, ám egyszer be kell fejezni az írást, és a végeredmény olyan lesz, ahol éppen abbahagyta a munkát. „Nincs olyan mű, amelyen ne lehetne javítani” – tette hozzá.
„Van, akit ez nem zavar, engem mindig is zavart. A 900. előadás után ez talán álszerénységnek tűnik, de mindig mindent lehetne jobban. Az persze nagyon jó érzés, hogy a közönség ennyire hálás, ez feledteti az aggodalmakat.”
Arra a kérdésre, hogy változott-e a nézők reagálása, Sztevanovity Dusán hangsúlyozta: lényegében nem, ahogy az előadás szellemisége is harminc éve változatlan.
„Az ötvenedik előadás környékén már éreztem, hogy ezzel valamibe beletaláltunk. A premieren még bizonytalan voltam. De a darab már harminc éve műsoron van, Magyarországon alig akad színház, ahol ne játszották volna.”
Az előadás születéséről az alkotóművész elmondta: olyan darabot akart írni, ami egyetlen helyszínen játszódik, és a játékidő a valós történés ideje. Így akár egy gimnáziumi színitankörben is be tudják mutatni.
„Annak idején mindenféle maradékokból készült a díszlet, nagyon kevés pénzünk volt rá. Kardoskodtam, hogy a Pesti Színházban legyen a bemutató, mert az kicsi és intimebb tér, de Marton László ragaszkodott a Víghez. Féltem, hogy el fog veszni ebben a nagy térben, ahol ezer ember ül, de nem volt igazam, hála istennek.”
Sztevanovity Dusán megjegyezte:
nem kimondottan gyerekeknek készült a darab,
nem is határozták el pontosan, hogy kiknek szól majd. Valójában a dalok sem gyerekdalok – hangsúlyozta. „Kicsit megtévesztő, mert a főhősei mesefigurák, akikkel a gyerekek együtt tudnak menni, de – és ezt nem én mondom, hanem azok, akik rendezték, dolgoztak vele - több rétege van a darabnak.”
Például a menni vagy maradni kérdés – ami a darabban Rádiós egyik alapvető problémája – egyáltalán nem gyerektéma. El kell-e menni ebből a világból, vagy sem – ez a felvetés ma is sokakat foglalkoztat – tette hozzá. A darab egy része tehát a gyerekeknek szól, más felvetései viszont a felnőtteknek - ez egy fura keverék. „Nem direkt, így alakult.”