Rice januárban vette át az intézmény művészeti vezetését, ám azóta rendszeresen bírálatok kereszttűzében áll, főként az általa bevezetett modern hang-és világítás technika miatt.
Neil Constable vezérigazgató emlékeztetett arra, hogy az 1997-ben megnyílt Globe színháznak az a küldetése, hogy a színdarabokat a bárd hagyományainak szellemében mutassa be. "Ennek a felfogásnak kell munkánk középpontjában állnia" - idézte a vezérigazgatót a The Guardian brit napilap.
A vezérigazgató által kiadott közlemény elismerte ugyan, hogy Rice újításai "új és sokszínű közönséget vonzottak, hatalmas tetszésnyilvánításban és kritikai fogadtatásban részesültek és igen jelentős bevételeket hoztak a kasszában". Ám az elmúlt szezonban bevezetett újítások felszínre hozták a vitát a Globe céljairól és színházi gyakorlatáról, a hang-és a világítás technika használatáról a színpadon - olvasható a közleményben.
Sok-sok vita és mérlegelés után a Globe igazgatótanácsa úgy döntött, hogy 2018 áprilisától a színház programjában szereplő daraboknál vissza kell térni az úgynevezett osztott fényű előadásokhoz, amelyek a Globe színműveit jellemezték Emma Rice kinevezése előtt. Az osztott fényű előadásokon a színészek látják a nézőközönséget, amely jobban bevonva érzi magát az előadásokba, ahogyan a Shakespeare-i időkben.
A The Times tekintélyes brit napilap a minap egyenesen arról írt, hogy a Globe sikertörténet volt, ám Emma Rice tönkreteszi azt. A Cymbeline című színmű átdolgozott változatáról a The Daily Telegraph kritikusa úgy vélte, hogy a darab nem a Globe színházba való.
A The Guardian brit napilap ítésze azonban bátor útkeresésnek nevezte azt, hogy figyelmen kívül hagyva a hagyományokat, Emma Rice keresi, miként maradhat időszerű a színház napjainak közönségéhez.
Amikor átvette a Globe művészeti vezetését, Rice nem rejtette véka alá merész elképzeléseit Shakespeare darabjainak színpadra állításáról. Hangoztatta, hogy nagyobb szerepet szán a nőknek a színpadon, annak ellenére, hogy a bárd alakjainak mindössze 16 százaléka nő. Arról is beszélt, hogy szeretné a közönségnek megmutatni, milyen is volt a színház Shakespeare korában, hogy testközelből érezzék a színészek játékát.