Október 20-án A katona imája címmel jelent meg legújabb stúdióalbuma. Szó volt arról, hogy több zenei stílus és irodalmi hatások, valamint önirónia elegyéből jött létre a lemez.
Sokszor mondják a lemezeimre, hogy eklektikusak, valószínűleg joggal. Ennek az az oka, hogy nem érzem magam jól kizárólag egyfajta szerepben. Ha valaki azt mondaná nekem, hogy egész életemben csak rockénekes lehetek, az idegesítene, ennél több életszerepre vágyom. Azt egyenesen elképzelhetetlennek tartom, hogy egy stílusban maradjon minden dal a lemezen.
Örülök annak, hogy a könnyűzene - nem tudom, kinek könnyű, mert nekem elég nehéz - sokfajta stílust kínál, és az ember mindegyikkel eljátszhat. Nem gondolom, hogy bármelyikben otthon kellene magam éreznem, nekem az tetszik, hogy kipróbálhatom magam mindenféle zsánerben. Igazából minden lemezem ilyen, ha tetszik, eklektikus, hiszen mindig vannak olyan dalaim, amelyekben vonószenekar szól, van, a másikban gitárok dörrennek a harmadik teljesen szintetikus hangszerekkel operál. Azt remélem, ha ez a sokféleség ébren tartja az én figyelmemet, akkor talán a közönség egy részének a figyelmét is felkelti, és hallgatásra ösztönzi őket.
Mit tudhatunk az album keletkezésnek körülményeiről?
Amikor négy évvel ezelőtt megírtam a Még közelebb című stúdiólemez dalait, azt gondoltam, hogy ezután soha többet nem tudok majd írni. Vannak nagyon sötét hónapok, amikor az ember teljesen tehetségtelennek érzi magát, de aztán
mindig történik valami csoda. Már 22 év gyakorlatom van abban, hogy a legsötétebb pillanatban is higgyem, van kiút. Most úgy alakult az élet, hogy amikor azt gondoltam, nem bírok felállni ebből a furcsa, hosszan elnyúló, kétellyel teli időszakból, akkor kaptam egy demót Szakos Krisztiántól, amire megírtam A fénybe nézz című dalt. Ez éppen arról próbál szólni, hogy fel kell kelni a kudarcokból. Amikor megmutattam Krisztiánnak és a barátaimnak, láttam, hogy hat rájuk, működteti őket, és ez engem is megmozdított. Az ember csak leír valamit, aztán szembesül azzal, hogy hat másokra, de hat a szerzőre is. Ez 22 év után is jó érzés. Ekkor határoztam el, hogy ez kiemelt dal lesz.
Van a lemezen irodalmi adaptáció, és részben utalások pályafutása korábbi időszakaira. Milyen témák ihlették?
Talán túlzó az irodalmi adaptáció kifejezés egy popszám esetében, de azt lehet mondani, hogy lelkes Krúdy-olvasó vagyok: odáig ragadtattam magam, hogy hangoskönyvet készítettem a kedvenc novelláimból. Ezt a hatást le sem tagadhatnám, a dalaimban is megjelent, a Szindbád dala című, tavasszal már kislemezen megjelent szerzemény pedig még egyértelműbbé teszi.
Alapvetően elektromos gitáron született témákból bomlott ki az egész album, de nem ódzkodom attól sem, hogy egy népesebb vonószenekart leültessek egy nagyobb stúdióban. Minden vonós élő a lemezen. A mai szűkös magyar poppiacon biztosan kevesen vannak ilyen szerencsés helyzetben, hogy ezt megtehetik. Nekem különös örömet okoz, hogy együtt dolgozhatok egy vonószenekarral vagy hogy a dobokat egy nagy, professzionális stúdióban vehetjük fel, és még sorolhatnám. Az album tele van több olyan megoldással, valószínűleg csak minket, alkotókat frappíroz, inspirál, a közönséget talán nem is érdekli.
A lemezhez egy DVD-melléklet is kapcsolódik, ahol 5.1-es és DTS-hangzásban is meg lehet hallgatni a CD anyagát, illetve egy kétórás werkfilm mutatja be az album elkészülését, és a Szindbád dala című videoklip is szerepel rajta egyéb koncertvideók mellett. Miért tartja fontosnak, hogy ilyen extrákkal is kiegészítse a kiadványait?
Egyrészt mert van mit kiadni: szerencsére sok anyag készült. Emellett a szűkülő magyar zenepiacon szeretnénk elhalmozni azt az embert, aki van olyan lelkes, hogy megvásárol egy albumot. Ma már az album, mint koncepció. halott. Kaptam olyan rajongói levelet, amelyben volt egy lista, hogy milyen számokat küldjek el. Ezt nem azért írja, hogy hátsófali infarktust okozzon, fölidegesítsen vagy szemtelenkedjen, hanem mert tényleg azt gondolja, hogy a zene az a réten terem. Ma már sokan el sem tudják képzelni, hogy sok ember hosszas, odaadó munkájaként jön létre egy dal, és hogy nem letölteni kell, hogy egy személytelen, furcsa viszonyunk legyen egy virtuális térben tartózkodó hangfájllal. Én hiszek az albumban, hiszek abban, hogy a zenét jó hangminőségben kell odaadni az embereknek, és hogy így más viszony alakul ki a zenével, mint egy személytelen, ingyen letöltött fájllal.
Aki tehát bemegy a már alig létező lemezboltok egyikébe és pénzt ad a kiadványért, azt szeretném sok mindennel elhalmozni, azon túl is, hogy négy év munkám van a tizenhárom dalban. Az ajándék DVD-n az egész albumot meghallgathatja 5.1-ben, megnézhet egy majdnem kétórás werkfilmet, amiben vannak izgalmas jelenetek, megnézhet egy gyönyörűen fotózott videoklipet Juhász Viktor operatőr jóvoltából, és két dal erejéig belekukkanthat a most készülő koncertfilm DVD-jébe is.
Hanganyag: Oláh András