Nagyon bízom abban, hogy egységben van az, amiről én szeretném, hogy szóljon a film, és az, amit ebből a nézők átéreznek - mondta az InfoRádiónak Gigor Attila.
Van nekünk egy boncmesterünk, aki igen erős kommunikációs problémákkal küzd, nem igazán tud mit kezdeni azzal, hogy egy élő emberről soha nem tudhatja pontosan, mit gondol és mit érez, éppen ezért leginkább a munkájában érzi jól magát - magyarázta az első filmes rendező.
Mindenféle beteges felhang nélkül: szereti a halottak társaságát, szereti az ő befejezett történeteiket. A kis, kimozdíthatatlannak tűnő világába betör egy váratlan esemény: az édesanyja betegségét nem tudják itthoni kórházakban meggyógyítani, Svédországba kellene őt szállítani, ezt azonban a fiú nem tudja kifizetni - tette hozzá Gigor Attila.
Váratlanul megkeresi őt egy vadidegen ember azzal: ha elvállal egy gyilkosságot, annyi pénzhez juthat, amennyi elég az édesanyja műtétjére. Ebből aztán különböző bonyodalmak származnak - fűzte hozzá a rendező.
Az emberi kapcsolatok és a halál az a két téma, amelytől egész életünk során nem szabadulunk - sőt, az egyiktől még utána se. Abban bíztam, ha ezt úgy tudom elmesélni, ahogyan még én sem találkoztam vele, akkor az másokat is érdekelhet - mondta a filmes.
Szerettem volna megtörni a jeget, ami a magyar filmeket körülveszi, és amit néhány évvel ezelőtt a Kontrollnak már sikerült: azt a filmet annyian szerették, és akkora nézettséget produkált, hogy az egy olyan filmtől, amely nem pusztán szórakoztatni akart, hanem volt mögötte tartalom is, különleges volt - fogalmazott Gigor Attila.
A rendező hozzátette: bízik abban, hogy ez az ő filmjük esetében is így lesz, ám, ha valakit mégsem érdekelnek majd a benne rejlő gondolatok, a nézők végignézhetnek egy szórakoztató krimit.
Hanganyag: Oláh András