Talán azért kapom a Magyar Filmszemle Életműdíját - találgatott az InfoRádióban Schubert Éva színművész -, mert rajtam kívül egyetlen olyan idős színész sincs már, akit ne ismertek volna el valamilyen kitüntetéssel.
Én csak érdemes művész vagyok, még Jászai-díjat se kaptam soha - mondta Schubert Éva, majd hozzátette: nagy öröm volt számára, hogy a kerületben, ahol lakik, díszpolgárrá választották, az pedig meglepte, hogy a Prima Primissima-gálán Prima díjjal tüntették ki.
Soha nem reménykedtem semmiben, a remény unalmas dolog. Inkább mindig meg akarok lepődni - tette hozzá a színművész, aki elárulta: nem számított arra, hogy éppen filmesektől kap életműdíjat, hiszen csupán pályája első két évtizedében forgatott sokat, azóta csupán egy-két filmben tűnt fel.
A televíziós alkotásokban persze sokat szerepelt Schubert Éva, és külföldi filmekben is játszott, legutóbb a 2005-ben készült a Hold és a csillagok című koprodukcióban.
A meghatározó hang
A színművész arról is beszélt, hogy befolyásolta-e karrierét különleges hangja.
Ez egész furcsa volt, mert mindenki mást látott bennem. Az első szerepem, az Egy pikoló világos idején azt hitték rólam, hogy olyan nő vagyok, mint Belzebub lánya, aki kiabál, énekel és modern táncot táncol, közben zárdába jártam iskolába - mondta Schubert Éva.
Ezért is nem vettek fel az egyetemre, ezért is mentem kínomban színésznek. A férjemmel még figuralesre is kellett járnom, hogy megtudjam, hogyan viselkednek az ilyen nők - tette hozzá a színművész.
Volt, akinek különös, csábító asszony, másnak Molnár-darabokba illő színész voltam, mindenkinek más - emlékezett vissza Schubert Éva, aki egy évtizeden át a Zeneakadémia énekeseit is tanította.
Hanganyag: Oláh András