A 87 éves Doris Lessing a legidősebb szerző, aki megkapta az irodalmi Nobel-díjat; ő az elismerés 1901 óta íródó történetének tizenegyedik női díjazottja (az összes kategóriát figyelembe véve a harmincnegyedik).
Az írónő éppen vásárolt, amikor meghallotta, hogy idén ő kapja a Nobel-díjat; a kitüntetés többi irodalmi díjhoz mérhető értékét első reakciójában a pókerben létező legjobb lapkombinációhoz, a royal flush-höz hasonlította.
A Svéd Akadémia ideiglenes titkára a döntést indokolva elmondta: Doris Lessing munkásságának nagy jelentősége van más szerzők és az irodalom szélesen értelmezett világa számára.
"Az akadémia már hosszabb ideje mérlegelte a kitüntetését, a mostani a megfelelő pillanat. Talán kimondhatjuk, hogy ez a Nobel-díj történetének legmegfontoltabb döntése" - tette hozzá Horace Engdahl.
A Svéd Akadémia munkatársa kiemelte: Doris Lessing olyan tapasztalatok világát nyitotta meg, amelyeket korábban az irodalomban nem fogadtak el, ilyen például a női szexualitás.
Doris Lessing kiadója, a HarperCollins vezérigazgatója nagy meglepetésnek nevezte a díj odaítélését, hozzátéve: az író sok nő számára életre szóló példakép.
A kiadó Lessinggel foglalkozó szerkesztője úgy fogalmazott: "a korai könyvei megváltoztatták az irodalom arculatát, a nők belső világának leírásával".A díjazottról az InfoRádió által megkérdezett irodalomtörténész elmondta: Doris Lessing 1919-ben Perzsiában, a mai Iránban született, de néhány éves korában a szülei a brit uralom alatt álló Dél-Rhodesiába, a mai Zimbabwébe költöztek, ő is itt élt a húszas éveiig. Innen származik az a tudás, ami az Afrikában élő fehérek és a feketék közötti feszült viszonyról, a rasszizmusról szerzett.
A kisgyermekével költözött Londonba, itt kezdett publikálni; viszonylag korán, már a harmincas éveiben sikereket ért el az első regényeivel. Magyarul alig néhány műve jelent meg, legismertebb munkáját, Az aranyszínű jegyzetfüzetet sem fordították le - tette hozzá Sándor Bea.
"Doris Lessing nagyon sokat ír nőkről. A fű dalol című regénye egy, a hagyományokba beleragadt, abból nagy nehézségek árán kitörni próbáló nőről és ugyanakkor a rasszizmusról szól" - említette meg a szakember a díjazott két jellemző témáját.
Sándor Bea ugyanakkor elmondta: számára nem igazán érthető, miért határolódik el nagyon egyértelműen a feminizmustól, amelyet meglehetősen egysíkúan definiál, és sztereotip vádakkal illet, például, hogy egyenlő a férfigyűlölettel.
Talán az okozza benne a feszültséget, hogy úgy érzi, kisajátították őt a feministák, noha magát soha semmilyen módon nem nevezte feministának - fejtette ki az irodalomtörténész.
A hetvenes években utólag hosszú előszót írt főművéhez, az Arany jegyzetfüzethez, amelyben elhatárolódik a feminizmustól, és kijelenti: csak azért, mert nők a főszereplői, és olyan problémákkal birkóznak, amiket akkor senki nem ábrázolt - válás, önálló élet, politikai szerepvállalás - még nem feminista - fűzte hozzá a szakember.
Hanganyag: Seres Gerda