A Franciaországban zajló események mérete nemcsak a francia belügyminisztériumot, hanem az ország teljes politikai vezetését is meglepte, ami súlyos titkosszolgálati hibára utal – mondta az InfoRádióban Somkuti Bálint. A belső elhárítás és a belföldi titkosszolgálatok feladata ugyanis éppen az, hogy időben felfigyeljenek az ilyen jellegű társadalmi mozgolódásokra – jegyezte meg.
A biztonságpolitikai elemző szerint a probléma egy hosszabb távú és összetettebb folyamat része, mintsem pusztán a közoktatás állapota miatti elégedetlenség. Úgy véli, hogy egy egész Európára kiterjedő romló közhangulat alakult ki az ukrajnai háború költségei, az emiatt csökkenő életszínvonal, valamint a központi költségvetésekből hiányzó források miatt. Somkuti Bálint szerint a nyugat-európai országokban zajló erőszakos tüntetések
akár egy szélesebb körű társadalmi elégedetlenség, egy lázadás, forradalom vagy akár polgárháború előjelei is lehetnek, de ennek egyelőre kevés jelét látni, most még „csak” erőszakos demonstrációkról beszélhetünk.
A biztonságpolitikai elemző szerint
- Spanyolországban, ahol előre hozott választásokat írtak ki, egy lakhatási válság, egy kitelepítési intézkedés, valamint az energia- és élelmiszerárak emelkedése robbantotta ki az elégedetlenséget.
- Franciaországban ezzel szemben a 2027 tavaszára tervezett elnökválasztás helyett inkább „egy szikra robbantotta be” az amúgy is feszült társadalmi hangulatot
– tette hozzá.
Az, hogy a Francia Kommunista Párt és a szélsőbaloldali csoportok később rátelepedtek a tiltakozásokra, és igyekeznek fokozni a káoszt, más kérdés,
de egyelőre semmi nem utal arra, hogy átfogó terv alapján szerveznének európai szintű zavargásokat, és annak körvonalai sem látszanak, hogy ki és milyen céllal állhatna egy ilyen akció mögött – mondta.
Somkuti Bálint szerint a folyamatosan romló európai életkörülmények miatt egyre több országban szerveznek tüntetéseket, például Portugáliában is demonstrációra készül egy szakszervezeti szövetség. Hangsúlyozta ugyanakkor, ez nem jelenti azt, hogy ebből később nem lehet egy egységes európai fellépés. A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy az állami szervek, a rendőrség vagy a kormány nem megfelelő reakciója tovább súlyosbíthatja a helyzetet. Bizonyos intézkedések ugyanis nemcsak a már tiltakozókat erősíthetik meg, hanem a társadalom addig „csendesebb” rétegeit is mozgósíthatják.
Megerősödés vagy bukás?
Egész Európában erős a gazdasági szorongás, amely a fiatalok körében jelentkező elégedetlenségből kiindulva szélesebb társadalmi tiltakozássá is terebélyesedhet
– erről már Soós Eszter Petronella politikai elemző, a Milton Friedman Egyetem oktatója beszélt az InfoRádióban.
Mint rámutatott, a spanyol és a francia esetben is a fiataloktól indult az elégedetlenség, amelynek hátterében többek között a lakhatás, a munkalehetőségek, a gazdasági növekedés, a megélhetés és az oktatás kérdései állnak. Ezek a „harcok” összeérhetnek, és ha az elégedetlenség valamelyik területen felszínre tör, más társadalmi problémák is megjelenhetnek a tiltakozásokban. A szakértő példaként Spanyolországot említette, ahol a demonstrációk nyomán előre hozott választásokat írtak ki, Franciaországban pedig a hétvégi tüntetéseken szintén hangsúlyosan jelentek meg a megélhetési problémák. Az európai gazdasági szorongást a magas üzemanyagárak is erősítik – tette hozzá.
Soós Eszter Petronella szerint nehéz általános tendenciát megállapítani a tüntetések várható politikai következményeiről, mivel az egyes országokban eltérő helyzetek alakultak ki.
Spanyolországban Pedro Sánchez például azért írt ki előre hozott választást, mert abban bízik, hogy politikailag profitálhat a helyzetből: megoldási javaslatokat tett, amelyeket azonban a parlament elutasított.
Franciaországban, ha nem történtek volna a hétvégi zavargások, az elemző szerint a baloldal építkezhetett volna a tiltakozásokból, az erőszakos események azonban már inkább a jobboldalnak kedvezhetnek.
„Egy dolog azonban biztos: amikor elégedetlenség van, amikor emberek vannak az utcán, az a kormányon lévőknek mindig egy kihívás.”
Ha megfelelően kezelik a tiltakozásokat, politikailag megerősödve kerülhetnek ki a helyzetből, ellenkező esetben viszont az ellenzékük profitálhat belőle. De úgy véli, hogy egyelőre nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni a demonstrációk politikai következményeiről.
A cikk alapjául szolgáló interjúkat Barkóczi Bence készítette.