Európa országainak sokasága nem ismeri el a jelenlegi afgán kormányt, az EU sem.
Ismert, 2021-ben vették át a tálibok a hatalmat az országban, azóta hivatalos diplomáciai kapcsolat nincs is az Európai Unió és a tálib kormányzat között, noha a tálibok kvázi kormányként működnek.
Van azért ország, amely elismeri a vezetést, az első ilyen Oroszország volt 2025-ben, az európai országok részéről azonban súlyos aggályok vannak. Elsősorban az emberi jogok terén beálló pozitív változáshoz kötnék az elismerést, ugyanakkor menekült- és migránskérdésben Európa tárgyalásra van kényszerítve a tálibokkal, hiszen az öreg kontinensen mégiscsak él körülbelül egymillió afgán. Nagy részükkel nincs is probléma a hétköznapi életben, igaz, így is meglehetősen magas az afgán bűnelkövetők száma, őket azonban, mint Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője az InfoRádiónak nyilatkozva rámutatott, nem könnyű hazaküldeni, mert nincs erre fogadókészség.
Mint elmondta, korábban meglehetősen magas volt az afgánok elismerési rátája menekültként, 2013-ban 31 százalékos, de 2021-ben már 72 százalékos volt európai szinten, Olaszországban, Görögországban pedig még magasabb, 90 százalék körüli, ami azt jelentette, hogy szinte nyitva volt Európa kapuja bárki előtt, aki azt mondta, hogy Afganisztánból való, vagyis rossz biztonsági körülmények közül érkezik.
„Többségben férfiakról van szó, átlagban 27 évesek. Ebből is adódik, hogy alapvetően a bűnelkövetők körében más bevándorló csoportokhoz képest magas az arányuk. Nincs minden európai országból hivatalos statisztika erről; Németországban van származási ország a lebontott statisztika, az ottani hatóságok azt mondják, hogy
az afgán menedékkérők 9 százaléka valamilyen módon összeütközésbe kerül a törvénnyel,
ez ötszöröse a német átlagnak. Ugyanakkor a munkanélküliség is meglehetősen magas, tehát Németországban például csak 42 százalékuk foglalkoztatott a lakosság 77 százalékával szemben.”
Az afgánok társadalmi, munkaerő-piaci integrációjával összefüggésben azért elmondta, a kevésbé sikeresen beilleszkedők közé tartoznak, de nem lehet általánosítani, egészen más arányokat mutatnak azok az emberek, akiket 2021 után célzottan evakuáltak az európai országok, merthogy az európai csapatoknak, különböző országok csapatainak segítettek, ők jellemzően képzettebb emberek, az ő arányuk sokkal jobb, azonban
az afgánok esetében nem volt ellenőrzött a bevándorlás,
bárki érkezhetett, és ezzel is magyarázható az, hogy alapvetően alacsony a foglalkoztatottságuk, még Franciaországban is munkanélküli az 57 százalékuk Sayfo Omar elmondása szerint.
De hogy lesz ebből európai egyeztetés, amikor az európai szabályozással is ennyi probléma van, sőt még a kiszervezési tervek is elbuktak Olaszországban (Albánia), Dániában (Ruanda) és Nagy-Britanniában (szintén Ruanda) is?
A vezető kutató erről úgy vélekedik, hogy épp a kiszervezés mentén látszik némi európai fordulat elsősorban tagállami nyomásra, hiszen itt egy megoldandó társadalmi kérdésről van szó.
„Most az afgán-ügyben is hasonlót láthatunk, végső soron az Európai Unió elgördíti azokat az akadályokat, amelyek az adott nemzetállamok mozgásterét szűkítik. Elképzelhető, hogy nem európai szintű megállapodás lesz a tálib kormányzattal, hanem végső soron a későbbiekben nemzetállamok fogják megkötni ezeket a megállapodásokat, kihasználva az uniós kereteket” – vélekedett.
A hazatoloncolás ügyében tisztázta: első lépésben a bűnözők gyors kitoloncolásáról van szó, ez korábban is zajlott különböző mechanizmusokon keresztül.
„Svédország 2023-ban például Üzbegisztán közbenjárásával küldött haza bűnelkövetőket. Németország 2024 augusztusában 28, szintén elítélt bűnelkövetőt küldött haza először katari közvetítéssel, majd közvetlenül is. Végső soron itt egy szűkebb csoportról van szó. Természetesen ez precedens értékű, tehát a későbbiekben adott politikai helyzetben itt másokra is vonatkozhat, például olyanokra, akik a befogadó társadalmakhoz kevésbé adnak hozzá, mert mondjuk munkanélküliek” – foglalta össze Sayfo Omar.