Az amerikai légierő A-10-es csatarepülőjét hivatalosan Thunderbolt II-nek vagyis Mennydörgésnek nevezik, de a katonák csak varacskos disznónak (warthog) hívják. Ez a nem túl hízelgő becenév azonban nagyon is találó. Az A-10-es ugyanolyan erős, agresszív és halálos, akárcsak a névadója. Ráadásul rendkívül egyszerű, amerikai szemszögből nézve szinte primitíven felszerelt harci gép, amit viszont úgy terveztek, hogy bírja az ellenséges légvédelem találatait és könnyen lehessen javítani.
A hidegháború idején arra szánták, hogy kilője a Varsói Szerződés nyomasztó fölényben lévő páncélosait. Ezért jóformán az egész gépet egy brutális tűzgyorsaságú és rombolóerejű, 30 milliméteres revolver ágyúhoz tervezték. Mivel a fegyvert a jobb célzás érdekében pontosan a gép hossztengelyébe kellett beépíteni, ott már nem maradt hely az orrfutónak, így azt egy kicsit jobbra eltolva szerelték be. A túlélést segíti, hogy a hajtóművek hátul, a szárnyak viszonylagos takarásában vannak. Ha az egyik megsérül, a másik még mindig elegendő tolóerőt biztosít ahhoz, hogy a gép a levegőben maradjon. De a tervezők a pilóta védelmét is elsőrendűnek tartották. Egy titánból készült „kád” veszi körül, ami felfogja még a nagy kaliberű légvédelmi fegyverek tüzét is. A kormányok vezérlését megkettőzték, sőt egyes fontos rendszereket megháromszoroztak.
The A-10 Warthog, known for its airborne strength and firepower, is committed to delivering exceptional close air support to ground forces. A squadron was recently sent to the Middle East in response to escalating tensions.
— Tech Burrito (@TechBurritoUno) November 3, 2023
Credit @IntEngineering pic.twitter.com/hnnV3BOS89
Ennek ellenére a gép bírálói azzal érveltek, hogy a lassú (680 km/óra) repülő könnyű célpontot jelent majd az ellenség számára. Arról már nem is beszélve, mekkora veszélyben van a repülőgép vezetője, mivel majdnem derékig kilátszik a páncélozott kabinból. A valóság azonban az, hogy az iraki hadszíntéren kevés gép veszett el a légelhárítás miatt, a jó kilátás viszont nagyban segítette a pilótákat a célok megtalálásában.
Noha a típus várakozáson felül remekül teljesített, mégis a légierő meg akart tőle szabadulni az iraki hadjáratot követően. De az A-10-es leváltására szánt páncélozatlan F–16 vadászbombázó földközelben harcolva túl sebezhetőnek bizonyult, és könnyű szerkezete sem viselte el tartósan a hatalmas GAU–8 gépágyú konténerbe szerelt változatának többtonnás visszarúgását. Hasonlóan kudarcot vallottak később az F-35-össel is, így az A-10-es mégis csak megmaradt a U. S. Air Force fegyverzetében.
A-10 Warthog execute gun runs in combat zones pic.twitter.com/OrnI8bO7h2
— War Monitor Clips (@WarMonitorClips) May 8, 2025
Ám idővel úgy tűnt, igazuk lesz a típus ellenzőinek, mert a csapatlégvédelem látványos fejlődésnek indult. A könnyű, vállról indítható légvédelmi rakéták hatótávolsága messze meghaladta az A-10-es gépágyújának lőtávolságát, ami azt jelentette, hogy a gép már csak komoly veszteségek árán vadászhat tankokra vagy más páncélos járművekre. Ellenben kiderült, hogy a lelőtt és ellenséges területen ejtőernyővel földet érő pilóták kimentéséhez mégiscsak szükség lenne egy olyan erős fegyverzetű gépre, ami hosszú ideig, alacsony magasságban és kis sebességgel képes repülni, hogy fedezze a pilótát mentő helikoptert. Az erre a feladatra korábban használt dugattyús motoros A-1 Skyraider ugyanis végérvényesen elavult az új évezredre.
Így kapott újabb feladatot az akkorra már sokadszorra eltemetett A-10-es. Ám ebből a szerepkörből is lassan kiszorulhat, mivel hamarosan megjelennek a legújabb, billenőrotoros harci kutató-mentő gépek, és az ezeket fedező, ugyanilyen csatarepülők. De talán mégsem kell elsiratni a jó öreg varacskos disznókat, mivel a drónok széles körű elterjedése újabb munkát adhat nekik.
Kiderült, hogy ez a gép ideális drónvadásznak.
Sebessége, jó manőverező képessége még a leggyorsabb robotok ellen is megfelelő, a bődületes tűzerejű gépágyú pedig tökéletes a pusztításukhoz. Ami talán a legfontosabb, hogy a varacskos disznók rendkívül olcsó megoldást jelentenek. Drónokat már eddig is sikerült lelőni infravörös vagy éppen fél aktív lokátoros légiharc-rakétákkal, ám ezek ára messze nincs arányban a robotokéval. Egy-egy ilyen rakéta egymillió dollárnál is többe kerül, miközben az iráni eredetű Shahed drónok költsége darabonként 20 és 50 ezer dollár között van. De ugyanez az arány a szárazföldi vagy a haditengerészeti légelhárító rakéták esetében is.
Az A-10-es viszont 2013-től alkalmazhatja az APKWS II-t (Advanced Precision Kill Weapon System II – fejlett precíziós fegyverrendszer). A régi, jól bevált 70 milliméteres Hydra irányítatlan rakéta lézervezérlésű változatáról van szó, ami közelségi gyújtóval remek fegyver a támadó drónok ellen. Ja, és az ára is 22 és 40 ezer dollár közötti, tehát tökéletesen arányban áll a robotok értékével. Igaz, az APKWS II-t már integrálták az amerikai hadsereg Apache harci helikoptereire is, de azok túl lassúak a legújabb, gázturbinás drónokhoz képest. Alig 300 km/órás sebességükkel képtelenek lennének utolérni egy 500-zal száguldó robotot.
A varacskos disznó viszont képes erre. Fejlett elektrooptikai felderítő rendszereivel pedig könnyedén felfedezheti a behatolókat. Mivel kimondottan földközeli repülésekhez tervezték, nem okozhat gondot, hogy a drónok után fordulózzon, miközben a pilóta választhat: a gépágyúval vagy a lézerirányzású kis rakétával verje le azokat az égről.