"Valószínűleg a legnagyobb védelmikiadás-növekedést tapasztaljuk a berlini fal leomlása óta" - jelentette ki a NATO-főtitkár Brüsszelben, a szövetséges tagállamok külügyminisztereinek tanácskozására érkezve. Mark Rutte elmondta a jelenlévő újságíróknak, az Egyesült Államok nem tervezi, hogy kivonuljon az európai védelemből, viszont "logikus, hogy szuperhatalomként több térségre kell egyszerre figyelnie."
Mint mondta, az amerikaiak már 15 éve arról beszélnek, hogy inkább Ázsiára szeretnének koncentrálni, másrészt már évek óta figyelmeztetik az európaiakat, hogy többet kell költeniük a védelemre, és
azóta az európai oldalon 700 milliárddal nőtt az összkiadás.
A főtitkár elmondta, hogy Marco Rubio amerikai külügyminiszter fogadtatása pozitív lesz Brüsszelben a Trump elnök által bejelentett vámintézkedések ellenére; hangsúlyozta, hogy a tanácskozás nem gazdasági témákról fog szólni. A figyelem középpontjában az áll, hogyan védhető meg a NATO területe az orosz fenyegetéssel szemben, amely a várakozások szerint még akkor is fennmarad, ha sikerül megállapodásra jutni Ukrajnában. Ez a veszély hosszú távon is meghatározó tényező marad - foglalta össze.
Arra a kérdésre, hogy a NATO-nak mennyire fontos felkészülnie az esetleges amerikai kivonulásra, Rutte elmondta, hogy a szövetségen belül minden összehangoltan, meglepetések nélkül történik. A NATO tagjai erős szövetségesként dolgoznak együtt, fókuszuk a fő fenyegetések - Oroszország, valamint Kína, Észak-Korea és Irán - kezelésén van.
Az amerikai stratégiai elmozdulás Ázsia felé tehát koordináltan zajlik majd.
A részleges ukrajnai tűzszünettel kapcsolatban a főtitkár pozitívan nyilatkozott, mivel véleménye szerint az amerikaiak áttörték a korábbi holtpontot, és aktívan dolgoznak egy békemegállapodás kidolgozásán az oroszokkal és ukránokkal együttműködve.
Azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok azt szeretné, ha a NATO-tagállamok a jelenlegi GDP-arányos 2 százalékról 5 százalékra emelnék a védelmi kiadásaikat, Rutte elmondta: a NATO-ban jelenleg is zajlik egy tervezési folyamat, amely feltárja a célok és a meglévő hiányosságok közötti különbségeket. A várakozások szerint a kanadai és európai tagállamok esetében a szükséges kiadási szint 3 százalék fölé emelkedhet, és a részletek május-június során válnak véglegessé.