Noha a miniszteri tárcák elosztása még tisztázásra szorul, és hátra van a liberálisok tagságának végső jóváhagyása, immár szinte bizonyos, hogy a koalíciós kormány hétfőn leteszi a hivatali esküt. Mindez azt jelenti, hogy Ausztria háború utáni történetében első ízben három pártból álló kormány alakul, amelynek megbízatása öt évre szól. A szomszédos ország új kancellárja az ÖVP új elnöke, Christian Stocker lesz, aki a tavalyi sikertelen kormányalakítási erőfeszítések után a politikától visszavonult korábbi partelnököt és kancellárt, Karl Nehammert váltotta, illetve váltja tisztségében.
Stocker mellett a másik két párt "erős embere" az SPÖ elnöke, Andreas Babler, továbbá a teljes nevén Új Ausztria és Liberális Fórum, azaz a NEOS vezetője, Beate Meinl-Reisinger. Az egyelőre nem ismert, hogy ők vállalnak-e tisztséget az új koalícióban.
A sajtóértekezleten a 200 oldalas program részletes ismertetésére természetesen nem került sor, Stocker, Babler és Meinl-Reisinger a fő célkitűzéseket ismertette. A leendő kancellár szerint Ausztriában a kompromisszumok kormánya jön létre, a három párt az ország érdekében "a közös utat" választotta. Stocker az ország előtt álló feladatokra utalva történelmi kihívásról beszélt. Szerinte Ausztriának olyan kormányra van szüksége, amely képes szembenézni ezzel a kihívással. Babler ugyancsak a kompromisszumok jelentőségét emelte ki, míg Beate Meinl-Reisinger a konszenzusra való törekvést.
Az már korábban ismert volt, hogy a koalíciós megállapodás fő célkitűzéseit a költségvetési hiány mielőbbi mérséklése, továbbá az Ausztriában is súlyos gondot okozó illegális bevándorlás elleni harc, általánosságban a migrációs politika új alapokra történő helyezése jelenti.
A leendő kancellár egy csokorban említette a menekültügyet, a migrációt és az integrációt, és "az első naptól" szigorú integrációs programot hirdetett. Utalt arra is, hogy a program hároméves időtartama alatt az érintettek csak csökkentett szociális támogatáshoz jutnának. Az illegális bevándorlással kapcsolatban fő célkitűzésként említette a kitoloncolások felgyorsítását. Hangsúlyozta azt is, hogy az EU vészhelyzeti záradéka alapján a koalíció fenntartja magának a jogot a menedékjog befagyasztására.
Az SPÖ vezetője, Andreas Babler a lakásbérleti rendszer feltételeinek enyhítésére, a bérleti díjak emelésének meghatározott időre szóló felfüggesztésére helyezte a hangsúlyt. Beate Meinl-Reisinger ugyanakkor az egészségügy, az oktatás, továbbá az óvodai ellátás erősítésének szükségességét emelte ki.
Stocker hangsúlyozta, hogy a kompromisszumok érdekében mindhárom párt engedett korábbi feltételeiből. Korábban már olyan értesülések láttak napvilágot, hogy az ÖVP enyhített a bankok megadóztatásának követelésén, az SPÖ pedig a vagyonadó általa sürgetett bevezetésén. A néppárti elnök fontos törekvésként említette a béren kívüli munkaerőköltségek csökkentésének tervét, hangoztatva ugyanakkor, hogy ehhez szükség van a költségvetési hiány csökkentésére.
Bírálta a programot, illetve annak közzétételét Herbert Kickl, a Szabadságpárt elnöke, aki kormányalakítási megbízása ellenére januárban a Néppárttal nem tudott koalíciós egyezségre jutni. Kickl ezúttal annak a nézetnek adott hangot, hogy szerinte nem is lehet kormányprogramról beszélni, ameddig nincs kormány. Szerinte a NEOS-ban még zajlik a vita a program jóváhagyásáról, az SPÖ-ben pedig még a miniszteri posztokért folyik a viaskodás.
Egy nappal korábban olyan értesülések láttak napvilágot, hogy az FPÖ elnöke határozattervezetet kíván a parlament elé terjeszteni új választások kiírásáról. Közölte ugyan, hogy az indítvány megvalósulását a jelenlegi körülmények között valószínűtlennek tartja, de – mint fogalmazott – kezdeményezése válságos időszakban bármikor "aktiválható".