"Az Oroszországi Föderáció a nukleáris fegyvert az elrettentés eszközének tekinti, amelynek alkalmazása végső esetben meghozandó és kényszerű intézkedés, és minden szükséges erőfeszítést megtesz a nukleáris fenyegetés csökkentése és az államközi kapcsolatok kiéleződésének megakadályozása érdekében, amelyek katonai konfliktusokat, köztük nukleáris konfliktusokat is kiprovokálhatnak" - hangzik az aktualizált orosz nukleáris doktrína szövege.
A dokumentum szerint azonban új katonai fenyegetések és kockázatok miatt Oroszországnak pontosítania kellett azokat a paramétereket, amelyek lehetővé teszik a nukleáris fegyverek használatát.
Bővült az orosz nukleáris elrettentés hatálya alá tartozó államok és katonai szövetségek köre. Ennek megfelelően bármely nem nukleáris állam által, de egy nukleáris ország részvételével vagy támogatásával elkövetett agresszió Oroszország elleni közös támadásnak minősül.
A nukleáris válaszcsapás lehetségessé válik abban az esetben is, ha az orosz szuverenitást hagyományos fegyverek kritikus mértékben fenyegetik, vagy ha Fehéroroszországot, mint az orosz-fehérorosz Szövetségi Állam tagját támadás éri. Az orosz nukleáris doktrína korábbi változatában az ország területét és/vagy szövetségeseit támadó ballisztikus rakéták indítása esetében volt szó orosz nukleáris válaszlépésről. Az előző dokumentum konkrétan nem nevezte meg Oroszország egyetlen szövetségesét sem.
A megújított doktrína megengedi a nukleáris fegyverek alkalmazását Moszkva számára abban az esetben is, ha az ellenség nukleáris és egyéb tömegpusztító fegyvereket vet be Oroszország vagy szövetségesei területén, valamint az ország határain kívül lévő katonai alakulatai és létesítményei ellen; ha megbízható értesülést kap támadó légi- és űreszközök - beleértve hadászati vagy harcászati repülőgépek, manőverező robotrepülőgépek, pilóta nélküli, hiperszonikus és egyéb repülőgépek - tömeges indításáról, valamint arról, hogy ezek átjutottak az államhatáron.
A doktrína frissített változata először definiálja a "potenciális ellenfelet": ezen olyan államok és katonai koalíciók (blokkok, szövetségek) értendők, amelyek Oroszországot potenciális ellenfélnek tekintik, és nukleáris és/vagy más típusú tömegpusztító fegyverekkel, vagy az általános rendeltetésű erők jelentős harci potenciáljával rendelkeznek.
A rendelet felsorolja azokat a katonai veszélyeket is, amelyek a katonai-politikai és stratégiai helyzet változásainak függvényében katonai fenyegetésekké válhatnak. Ezek semlegesítését szolgálja a nukleáris elrettentés alkalmazása.
Moszkva potenciális katonai fenyegetésnek tekinti, ha potenciális ellenségénél Oroszország ellen bevethető tömegpusztító fegyverek vannak; ha annak rakétavédelmi rendszerek, közepes és rövidebb hatótávolságú cirkáló és ballisztikus rakéták, nagypontosságú nem nukleáris és hiperszonikus fegyverek, valamint csapásmérő drónok állnak a rendelkezésére; ha a potenciális ellenfél Oroszország közelében vagy a szomszédos országok területén olyan általános célú erők csoportosításait állítja fel, amelyek nukleáris fegyverek célba juttatására alkalmas eszközökkel rendelkeznek; ha az ellenfél rakétavédelmi és műholdellenes fegyvereket telepít a világűrbe; ha olyan új katonai koalíciók (blokkok, szövetségek) alakulnak vagy bővülnek a már létező katonai koalíciók mellett, amelyek az orosz határokhoz közelítik katonai infrastruktúrájukat; vagy ha nem nukleáris fegyverrel rendelkező államok területére nukleáris fegyvert telepítenek.
Putyin szeptember 25-én jelentette be, hogy módosítani fogják a legutóbb 2020-ban aktualizált orosz nukleáris doktrínát. Az elnök szerint ehhez figyelembe kell venni a változó katonai és politikai helyzetet, valamint az Oroszországot és szövetségeseit fenyegető új katonai veszélyforrások és kockázatok megjelenését.
A rendelet közzététele után Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő azt mondta: a potenciális ellenfeleknek meg kell érteniük, hogy az Oroszország elleni agresszió esetén "elkerülhetetlen a megtorlás".