"Alig maradt valami ebből a városból" - mondta Vovcsanszk polgármesetere az AFP francia hírügynökség munkatársának, akinek tudósítását a Kyiv Post ismertette. A portál szerint az egykor majdnem húszeres lakosú kelet-ukrajnai település ma leginkább egy Holdbéli tájra hasonlít.
"A belváros épületeinek kilencven százaléka megsemmisült" - folytatta Tamaz Gambarasvili, és elmondta azt is, hogy tíz házból hatot porig romboltak az oroszok, a maradék majdnem ötöde pedig súlyosan megrongálódott. "Tizenháromezer ember veszítette el az otthonát, és mivel az orosz határ csak öt kilométerre van innen, alig hiszem, hogy valaha is újjá épülne itt bármi" - kesergett a polgármester.
A Harkivtól alig másfél órai autózásra lévő, folyóparti kisváros, egykor kellemes lakóhelye volt az itt élőknek. "Megvolt mindenünk" - emlékezett Nelia Sztrizsakova, a település könyvtárának vezetője. "Volt itt egy hatalmas gépgyár, aminek a romjaiért most öldöklő harcok folynak. Három iskola, egy egészségügyi tanintézet, meg egy műszaki főiskola. Még kocsigyárunk is volt, ahol a régi filmekhez készültek szekerek, hintók. De csak törmelék marad mindenből" - tette hozzá a 61 éves asszony.
A város kórházát 2017-ben újították fel, tízmillió eurós német adományból, a templom pedig zsúfolásig megtelt a pravoszláv ünnepek alkalmával. Egyiket sem kímélték a támadók, akik a hivatalos moszkvai szóhasználat szerint felszabadították a települést.
There is nothing left of Vovchansk. russian completely destroyed the city.
— Jürgen Nauditt ???? (@jurgen_nauditt) October 3, 2024
Before the full-scale war, almost 18,000 people lived there. pic.twitter.com/1b46xcgpkt
Az oroszok az invázió első napjaiban rohanták le Vovcsanszkot, aztán az ukránok, 2022 őszén visszaszerezték tőlük. Egy darabig csak a mindennapos ágyúzást kellett valahogy elviselniük az embereknek, de az idén tavasszal elszabadult a pokol. Május 10-én, az 57-ik dandár felderítői kiszúrtak két, orosz lövészpáncélost, amint a határt átlépve, a város felé csörtettek. "Ez volt a több ezres támadó sereg elővédje" - emlékezett a történtekre Jaroszlavszki hadnagy.
Mivel korábban senki sem hitte, hogy az oroszok itt újból próbálkozni fognak, a város védelmére nem fordítottak kellő figyelmet. "Nem voltak kiépített védelmi állások, vagy aknamező" - nyilatkozta a hadnagy. Ezért a nemtörődömségért súlyos árat kellett fizetniük. Jaroszlavszki - aki megjárta a bahmuti húsdarálót is - azt mondta, hogy amit ott átélt, eltörpül a Vovcsanszknál történtek mellett. Az oroszok napok alatt akkora pusztítást vittek véghez, mint amihez Bahmutnál hónapok kellettek nekik.
The Ukrainian town of Vovchansk before and after russian invasion.#RussiaIsATerroistState pic.twitter.com/emLXeWhfnU
— Ukrainalaisten Yhdistys Suomessa ry (@UkrAssocInFinn) October 28, 2024
"Senki sem gondolta, hogy öt nap alatt a földdel teszik egyenlővé a városunkat" - mondta a szétlőtt könyvtár vezetője. Bár az emberek többségét sikerült időben kimenekíteni, viszont legalább négyezren helyben maradtak. "Többnyire idős emberekről van szó, akik nem akarták elhagyni az otthonukat" - közölte a polgármester. Ő személyesen irányította az evakuálást, és közben meg is sebesült egy repesztől a lábán. Arra a kérdésre, hogy hányan halhattak meg a harcok következtében, csak ingatta a fejét, és annyit mondott: százak. A városban most az a szóbeszéd járja, hogy az utcákon napokig temetetlen holttestek hevertek. Majd valakik összeszedték a halottakat és ismeretlen helyen, tömegsírba temették őket.
Kira Dzsaharova is úgy hiszi, hogy az édesanyja szintén az áldozatok között lehet. A 85 éves asszony nem akarta elhagyni a házát, és a lánya egy héttel az orosz támadást követően tudott utoljára beszélni vele telefonon. Azóta semmi hír róla, a műholdas felvételeken pedig azt látni, hogy a takaros kis kertes ház helyén csak romhalmaz maradt. Kira DNS mintát adott a hatóságoknak, hogy ha egyszer rábukkannának az édesanyja maradványira, azonosítani tudják.
Vovchansk was a fully functional town in the Kharkiv region until the Russian Army launched their cross-border incursion just a few months ago.
— Visegrád 24 (@visegrad24) October 3, 2024
Nearly 20 000 Ukrainians used to live here, but Vovchansk is now in ruins pic.twitter.com/NTFFgSWGA2
A sors fintora, hogy az idős hölgy orosz nemzetiségű volt és csak azért költözött évekkel ezelőtt Vovcsanszkba, hogy egyforma távolságra legyen a Harkivban élő lányától, illetve az oroszországi Belgorodban maradt fiától. A lánya pár éve felvette az ukrán állampolgárságot, és ma már csak úgy emlegeti a testvérét, mint a "volt bátyám".
Ezen a környéken szinte mindenkinek élnek rokonai Oroszországban, mivel rengeteg volt a vegyes házasság. Mielőtt 2014-ben elkezdődtek az ellenségeskedések, az emberek naponta jártak át a határ túloldalára, a hozzátartozóikat látogatták, vagy vásároltak a szomszédban. Az ukrajnaiak az áruházakat, az oroszok pedig a piacot kedvelték. A háború, de különösen a 2022 februári orosz invázió, mindent felforgatott. "Szülők, gyerekek, mind együtt voltunk. De ma már egymás ellenségei vagyunk" - mondta keserűen az egyik asszony.
Ez a videó Vovcsanszkot mutatja be a háború előtt és az orosz támadás után:
Vovchansk was a fully functional town in the Kharkiv region until the Russian Army launched their cross-border incursion just a few months ago.
— Visegrád 24 (@visegrad24) October 3, 2024
Nearly 20 000 Ukrainians used to live here, but Vovchansk is now in ruins pic.twitter.com/NTFFgSWGA2
Sajnos nem mindenki tudott elmenekülni azok közül sem, akik megpróbálták elhagyni a várost. A 60 éves Volodimir Zimovszki, a feleségével és a 83 éves édesanyjával, autóval idult Harkiv felé. Orosz mesterlövészek nyitottak rájuk tüzet és a férfi, valamint az anyja azonnal meghaltak. Az 59 éves feleséget orosz katonák rángatták ki a kocsiból és két napig fogva tartották. Raisza Zimovszkának sikerült megszöknie, majd napokig az erdőben bujkált, amikor ukrán katonák találtak rá, és visszavitték Vovcsanszkba. Már csak abban reménykedik, hogy megtalálhatja a férje, valamint az anyósa földi maradványait, és tisztességgel eltemetheti őket.
"Mint keresztény, meg kell, hogy bocsássak az oroszoknak, de mint ember, nem tudom túltenni maga a borzalmakon, amiket nekem okoztak" - mondta halkan. Hasonlóan mély az oroszok iránti gyűlölet a többi életben maradt vovcsanszkiban is. Sztrizsakova, a könvytársnő, például kijelentette, hogy soha többet nem vesz orosz nyelvű könyvet a kezébe. "Tudom, hogy az irodalom nem tehet semmiről, de mindentől undorodom, ami orosz. Ez személyes ügy - Bahmutnál megölték a fiamat, Pavlot."