Alexander van der Bellen felkérte a három legerősebb párt, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), az Osztrák Néppárt (ÖVP) és az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) vezetőit, hogy üljenek tárgyalóasztalhoz, és közösen keressék a lehetséges megoldást a kormányalakításra.
Az osztrák államelnök szerdán a Hofburgban rendkívüli nyilatkozatban tájékoztatta a sajtó képviselőit a pártok vezetőivel az elmúlt napokban külön-külön folytatott tárgyalásairól. Pénteken előbb a választásokon győztes, radikális jobboldali Szabadságpárt elnökével, Herbert Kickllel találkozott, hétfőn pedig a konzervatív Osztrák Néppárt elnökével, a hivatalban lévő Karl Nehammer kancellárral, majd az ellenzéki Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ vezetőjével, Andreas Bablerrel folytatott eszmecserét. A konzultációkat kedden a két kis parlamenti párt, az Új Ausztria és Baloldal Pártja (NEOS) és a Zöld Párt vezetőivel folytatott tárgyalásokkal zárta.
Alexander Van der Bellen elismerte, hogy
olyan "klasszikus" patthelyzet" alakult ki, amelynek következtében a jelenlegi körülmények között egyik pártvezetőt sem tudja kormányalakítással megbízni.
Utalt arra, hogy Ausztriának stabil többséggel rendelkező kormányra van szüksége.
Noha a győztes Szabadságpárt vezetője, Herbert Kickl magának követelte a kormányalakítási megbízást, a konzultációk során egyértelművé vált, hogy egyik párt sem hajlandó az FPÖ-vel koalícióra lépni. Noha egyfajta szokásjognak számít, hogy az államfő rendszerint a választásokon győztes parlamenti párt vezetőjének ad kormányalakítási megbízást, a stabil többség hiányában ez most nem történhetett meg.
Az államfő rendkívülinek nevezte, hogy a választásokat egy olyan párt nyerte meg, amellyel a többi parlamenti párt közül egyik sem hajlandó együttműködni. Ennek nyomán az elnök arra szólította fel három legnagyobb párt vezetőjét, hogy közösen – tárgyalások útján – keressék a lehetséges megoldást. Van der Bellen egyben felszólította őket, legkésőbb a jövő hét végéig tájékoztassák őt, hogy miként képzelnék a lehetséges együttműködést, ő pedig ezt követően újabb tárgyalások nyomán dönt a kancellári felkérésről.
Az ORF osztrák közszolgálati televízió első értékelésében kiemelte, hogy hasonló helyzetre nem volt példa a háború utáni Ausztria történetében. Az ORF szakértője ugyanakkor úgy vélte, hogy az előzetes nyilatkozatok alapján kevés a remény a megegyezésre. Ismételten utalt arra, hogy az általuk szélsőjobboldalinak tartott Herbert Kickl "persona non grata" az ÖVP és az SPÖ számára, maga KIckl pedig ragaszkodik ahhoz, hogy győztes párt vezetőjeként ő kapjon kormányalakítási megbízást.
A szakértő ennek nyomán azt valószínűsítette, hogy a hármas konzultációk ellenére legnagyobb eséllyel a Nehammer vezette ÖVP és az SPÖ alkothat majd koalíciót. Az államfő által hangsúlyozott stabil, 50 százalékot meghaladó többség azonban csakis egy kisebb, azaz harmadik párt bevonásával biztosítható – tette hozzá.
A parlament pártjai – különös tekintettel az államfő által említett három "kulcsszereplőre – egyelőre nem reagáltak Van der Bellen nyilatkozatára.
A lapok is az elnököt idézték, egyedül a konzervatív Die Presse fűzött hozzá egy rövid kommentárt. Az újság szerint Alexander Van der Bellen leszámolt azzal az illúzióval, hogy a puhatolózó tárgyalások eredményhez vezethetnek, és ezért
az államfő "meghátrált".
.A kormányalakítási megbízást ugyanis a a választásokon legtöbb szavazatot szerzett radikális jobboldali Szabadságpártnak kellett volna adnia, de – mint a lap fogalmazott – az elnöki lépés értékelhető úgy is, hogy Van der Bellen "okos" döntést hozott: egyszerűen megspórolta magának és Herbert Kickl szabadságpárti vezetőnek is az "üresjáratot" , a kormányalakítási megbízás ugyanis aligha hozott volna eredményt.
A Die Presse szerint "elegánsnak" is nevezhető a lépés, hogy Alexander Van der Bellen "visszavonult", hagyja, hogy mások döntsenek. A lap szerint az államfői döntésben mind a három tényező szerepet játszott.