Mark Rutte korábbi holland kormányfő átvette a NATO-főtitkári megbízatást Jens Stoltenbergtől a szövetség brüsszeli székházában. Azz Észak-atlanti Tanács 2024. június 26-án határozott úgy, hogy a leköszönő holland miniszterelnököt nevezi ki a NATO következő főtitkárának. Kinevezését a tagállamok vezetői a július 9. és 11. közötti NATO-csúcstalálkozón Washingtonban megerősítették.
Ő az észak-atlanti szövetség 14. főtitkára. A távozó Stoltenberg 2014. október 1. óta töltötte be a NATO-főtitkári tisztséget. Eredetileg négy évre választották meg, megbízatását 2017-ben, majd 2019-ben újabb két évvel, 2022-ben, majd 2023-ban pedig további egy-egy évvel meghosszabbították.
Csiki Varga Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa a váltásról elmondta, a NATO életében ez egy természetes folyamat, az új főtitkár viszi tovább az ügyeket, de a személycsere miatt nem várható jelentős hangsúlyváltozás a szövetségesek közös politikájában.
"Az új főtitkár nem változtathatja meg a közös döntések irányát és azt a politikai irányvonalat, amit a NATO képvisel, hiszen az ő funkciója a NATO-döntések kommunikációja, ő a NATO arca.
Tartja mind a szövetségesekkel, mind az ellenségekkel a kapcsolatot, és ezt hitelesen kell tennie, de ebben nem a saját véleménye vagy személyes álláspontja, sőt nem is az ő küldő országának a nemzeti álláspontja az, ami irányadó, hanem a közös felhatalmazás, a közös mandátum, és ez nem változik meg azzal, hogy új főtitkár képviseli a NATO-t" – mondta a szakértő, és hozzátette, a személyiségben lehet eltérés, de úgy véli, nem valószínű, hogy Mark Rutte konfliktusosabb kommunikációt folytatna, mint norvég elődje, már csak azért sem, mert a NATO-főtitkár esetében az is tagállami elvárás, hogy higgadtan és professzionálisan képviselje a szövetséget.
A leköszönő Jens Stoltenberg utolsó nyilatkozatában azt mondta, hogy "Ukrajna közelebb van a NATO-hoz, mint valaha", és arról is beszélt, hogy akár az ostromlott ország egyes részei kerülhetnének a NATO fennhatósága alá, de Csiki Varga Tamás szerint ez a megoldás nem életszerű, és Észak-Ciprus vagy Kelet-Németország példája már mutatja a problémák sorát.
"Nem nyerhet ez széleskörű politikai támogatást, mert NATO-ban él az a szabály, amit a finn és svéd csatlakozás kapcsán is láttunk, hogy minden, már bent lévő tagállamnak ratifikálnia kell a csatlakozási szándékot, és biztos vagyok benne, hogy több olyan tagállam is van, amelyik ezt nem hagyná jóvá. Tehát beszélni lehet róla, de gyakorlati kivitelezésben nem nagyon látom, hogy ez megvalósulhatna" – mondta a biztonságpolitikai szakértő.
A főtitkárváltásnál jóval nagyobb hatással lehet a NATO-ra a novemberi amerikai elnökválasztás. Csiki Varga Tamás úgy látja,
ha Donald Trump nyer, és teljesíti a NATO-ra és Ukrajnára vonatkozó ígéreteit, az komoly törést okozhat a szövetség működésében és nemzetközi politikájában.
Az elnökjelölt tervei szerint csökkentené az Ukrajnának nyújtott háborús támogatást, és változtatna a NATO-n belül tehermegosztáson, Európának többet kellene betennie a közösbe. Ez már napirenden volt 2017-ben, de Csiki Varga Tamás szerint most a háború kitörése után még élesebben jelentkezne, sokkal erősebb Európában is a fenyegetettség. "Ha valóban hátrébb akar vonulni az Egyesült Államok a NATO-ból, akkor nagyon komoly politikai, katonai képességek eshetnek ki a szövetségből" – értékelt a szakértő.
⚡️⚡️BREAKING:
— NEXTA (@nexta_tv) October 1, 2024
Mark #Rutte has become the new #NATO Secretary General
Jens #Stoltenberg has stepped down after ten years in the post. pic.twitter.com/XiwKLKZa8y
"Az amerikai váltásról nagy vita zajlik az Egyesült Államokon belül. A republikánusoknak van egy az elszigetelődést támogató politikai csoportja, amely azt hirdeti, hogy az Egyesült Államok túlterjeszkedett stratégiai értelemben a 90-es évek óta, és olyan kötelezettségeket vállalt, aminek a fenntartásához nincsenek meg az erőforrásai, miközben a saját legfontosabb érdekeit – és itt elsősorban Kínára kell gondolni – nem tudja megfelelő erőforrásokkal alátámasztani" – vázolta a helyzetet, és hozzátette, ha ez válik a többségi állásponttá, akkor az Európának nyújtott biztonsági garancia, valamint a katonai jelenlét jelentősen csökkenne.