Nagyon különböző párhuzamos társadalmak vannak Nyugat-Európában és nagyon különbözőek a befogadó államok reakciói - mondta a "Kié itt a tér?" című könyvvel kapcsolatban Marsai Viktor az InfoRádió Aréna című műsorában.
A Migrációkutató Intézet igazgatója szerint a bevándorlással kapcsolatban Nyugat-Európától egészen Kelet-közép-Európáig az elmúlt években szélsőséges diskurzus alakult ki. Az egyik oldalon tagadják a problémák létezését, azt állítva, hogy aki mást állít, az szélsőjobboldali, xenofób, a másik tábor viszont már az apokalipszisről beszél, ezért a kettő megközelítés között kell vizsgálni, hogy hol tart a folyamat.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója úgy látja, hogy a befogadó társadalmak részéről eltérő reakciókat lehet látni Európán belül is. Szerinte a nyugat-európai vezetők már rájöttek, vagy rövidesen felismerik, hogy a súlyos problémákat megoldásához állami fellépésre van szükség. Marsai Viktor jó példaként a dán gyakorlatot emelte ki.
„5-6 évvel ezelőtt felismerték, hogy túl sokan érkeznek, nem tudnak integrálni ennyi embert. Kialakultak az érzékeny övezetek, ki is mondták, hogy kategorizáltak” - mondta a szakértő.
Kiemelte, hogy Dániában a városok egyes kerületeiben mérőszámokat állítottak fel, a többi között azt vizsgálva, mennyi az iskolából kiesők aránya, mekkora a munkanélküliségi ráta, mennyien nem beszélik a nyelvet, és ahol elértek bizonyos határértékeket, ott beavatkoztak, és szétválasztották a közösségeket.
„Egy ponton túl ezek a zárványok az egyébként nyitott polgáraikat is visszahúzzák különféle okoknál fogva, és a dánok masszívan nekiálltak, hogy fölszámolják ezeket a gettókat. Nem etnikai, és nem vallási alapon, hanem társadalmi mérőszámok alapján. Hosszú távú terv, de már látszanak az eredmények, és nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az integráció az olyan, mint egy jó klasszikus tánc, hogy két fél kell hozzá. Kell a befogadó társadalom, de kell az érkezetteknek is a nyitottsága és az energiája” − fejtette ki Marsi Viktor.
Sayfo Omar arra hívta fel a figyelmet, hogy a külföldön munkát munkavállaló magyarok minden esetben a vegyék figyelembe a helyi híreket a lakhatás megválasztásánál.
A Migrációkutató Intézet kutatásvezetője szerint a bevándorlók által lakott területeken összességében nem magasabb a bűnözési statisztika, mint máshol, de ennek az is lehet az oka, hogy a rendőrség nem minden esetben lép fel. A bűnözés ezeknek a kerületeknek a peremvidékein, és a városok különböző csomópontjain jelenik meg, a bűnelkövetők viszont ezekben a városrészekben laknak.
„Jellemzően pont az a 16-25 éves generáció erős ezekben a régiókban, akikhez egyébként mindig köthetőek a különböző fizikai atrocitások vagy azok a bűncselekmények, amelyeknek a híre is jogosan veszélyérzetet kelt az emberben”− mondta Sayo Omar.
Marsai Viktor szerint a turistáknak is érdemes tájékozódniuk Európa nagyobb városaiban a helyi viszonyokról. Nem elsősorban a lopások, vagy más vagyon elleni bűncselekményektől kell tartani, hanem az eltérő kulturális közeg miatt alakulhatnak ki kellemetlen szituációk.
„Ha valaki a barátnőjével vagy a feleségével bemegy egy kávézóba, hogy megigyon egy kávét, és közlik vele, hogy bocsánat, de hölgyeket nem szolgálunk ki, mert bizonyos térségekben már itt tartunk, ez mindenképp kihívás” − mondta a Migrációkutató Intézet igazgatója.
Hozzátette, hogy a magasabb bűnözési statisztikákkal rendelkező zárványokban az áldozatok zöme a közösségen belülről kerül ki. Svédországban a libanoni klánok egymást között intézik a fegyveres leszámolásokat, az Egyesült Királyságban, ahol nehezebb lőfegyverhez jutni, a szomáliai klánok fiatal tagjai késelik meg egymást. Kiemelte azt is, hogy a bűncselekmények jelentős részét sötétedés után követik el.