Joe Biden amerikai elnök a G7-ek csúcstalálkozóján jelentette be: Washington belegyezik, hogy Ukrajna F-16-osokat kapjon. Viszont azt is közölte, az USA nem fog az ukránoknak közvetlenül szállítani, hanem csupán ahhoz járul hozzá, hogy más NATO tagországok átadjanak a sajátjaikból bizonyos mennyiséget. De vajon ezek a repülőgépek tényleg ennyire sokat jelentenének?
Az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériumának volt egyesített haderőfejlesztési főigazgatója szerint nagyon is komolyan kell venni az F-16-osok megjelenését Ukrajnában. A légi marsall a londoni Financial Times hasábjain arról ír, hogy a korszerű nyugati harci gépek révén megszűnhet az orosz légierő jelenlegi fölénye.
Persze a marsall rámutat, hogy az F-16-os önmagában még nem sokat ér. A NATO egy sor támogató repülőgéppel együtt, komplex rendszerben használja ezeket a többfeladatú harci gépeket. A bevetéseken az F-16-osokat elektronikai hadviselésre, valamint az ellenséges légvédelem lefogására specializálódott gépek kísérik, míg az AWACS légi harcálláspontok valós idejű felderítési adatokat szolgáltatnak a köteléknek. A hosszabb idejű manővereket pedig üzemanyagtöltő repülőgépek segítik.
Kijev azonban ilyen támogató gépekből egyet sem fog kapni,
ám a brit repülő marsall szerint nem is biztos, hogy az ukránoknak szüksége lenne rájuk. Légierejük nem mélységi csapásokat akar mérni az orosz hátországra vagy a távoli harcvezetési pontokra, hanem csupán a saját légterét szeretné uralni.
Erre pedig az orosz légierő eddig gyenge teljesítményét látva minden esélyük megvan. Az oroszok képtelenek voltak a háború első napjaiban kivívni az Ukrajna feletti teljes légi fölényt, ezért a harci gépeik többnyire csak kisebb kötelékekben, a saját csapataik által ellenőrzött területek felett tevékenykednek. Ebben a légtérben az orosz repülőket hatékonyan tudja támogatni a saját, földi telepítésű légvédelmük és a nagy hatósugarú radarrendszereik. Újabb változatú Szuhoj és MiG vadászgépeik pedig jobb radarokkal és nagyobb hatótávolságú rakétafegyverzettel rendelkeznek, mint az ukránok repülői.
Ez azt jelenti, hogy az orosz légierő messzebbről veszi észre az ukránokat és nagyobb távolságról képes ellenük rakétákat indítani. Az F-16-osok ezen fognak nagyot változtatni. Az amerikai gépek radarjai jobbak és fegyvereiket is távolabbról lehet bevetni. Edward Stringer úgy véli, hogy különösen
az amerikai AMRAAM aktív lokátoros önirányítású légiharcrakéták megjelenése hozhat drámai fordulatot.
A marsall azonban rögtön hozzá is teszi: kérdés, hogy mennyit kapnak majd ezekből a fegyverekből az ukránok. Az AMRAAM (amely egyébként a magyar légierő Gripenjeinek fegyverzetében is megtalálható) nem olcsó: egy rakéta ára egymillió dollár felett van. Nem csoda, hogy a NATO-tagországok légiereje is csak korlátozott számban rendelkezik ilyenekkel. Az ennél a rakétánál is jobb, európai fejlesztésű METEOR pedig még többe kerül.
Ami az F-16-os rendszerben történő alkalmazását illeti, arról Stringer marsallnak az a véleménye, hogy a korszerű nyugati légvédelmi fegyverekkel és az újabb fejlesztésű felderítő drónokkal együtt már alkothat hatékony egységet. A légvédelmi rakéták lokátorai és a távolról irányított felderítő gépek tudnak annyi adatot szolgáltatni, amennyi elegendő ahhoz, hogy az ukrán F-16-os pilóták részletes, valós idejű képet kapjanak a légihelyzetről. Ezt az amerikai gépek kiváló fedélzeti radarjaival kiegészítve már egyértelmű minőségi fölénybe kerülhetnek az oroszokkal szemben. A cél csak az, hogy az inváziós légierőt távol tartsák Ukrajnától, és hatékony légi fedezetet, illetve támogatást nyújtsanak a földön harcoló csapataiknak.
Persze a NATO nem így harcolna az oroszok ellen
- teszi hozzá a brit marsall. A nyugati katonai szövetség előbb kivívná a harctér feletti teljes légi uralmat, majd a levegőből folyamatosan támogatná a földön előrenyomuló páncélos egységeket és gépesített gyalogságot. Az ukránok azonban ehhez nem kaphattak eddig megfelelő minőségű és mennyiségű fegyvereket. Azzal pedig, hogy légierejük csak másodrendű szerepre volt kárhoztatva, a szárazföldi egységeik is kénytelenek voltak a rengeteg áldozattal járó, felőrlő háborúba bocsátkozni. "Olyan harc ez, amilyet a NATO soha nem vívna" - hangoztatja Stringer légi marsall. Az F-16-osok megjelenése ezen biztosan változtatni fog. Az amerikai gép ugyan nem csodaszer, de szerinte remek fegyver ahhoz, hogy egyenlőbbé tegye a küzdelmet.
Ennek első jelei pedig már most látszanak. Bár az F-16-osokra még csak képzik az ukrán pilótákat,
az orosz katonai és politikai vezetés máris egyre feszültebb.
És még valami, amit fontosnak tart kiemelni a brit marsall. Amikor először szóba került, hogy Ukrajna korszerű nyugati harci gépeket szeretne, az elutasítás legfőbb érve az volt: legalább 18 hónap, amíg egy pilótát átképeznek egy új típusra. Ám az ukránok bebizonyították: tapasztalt katonáiknak elég csupán néhány hónap ahhoz, hogy harcolni tudjanak az F-16-osokkal.
A másik érv a nyugati gépek szállítása ellen az volt, hogy az üzemeltetés, a karbantartás megoldhatatlan lenne. Edwars Stringer arra hívja fel a figyelmet: az F-16-os egy viszonylag egyszerű, kevés karbantartást igénylő harci gép, amelyet számos NATO-tagország használ. Mivel ez a nyugati világ legnagyobb számban gyártott vadászgépe, bőségesen van hozzá alkatrész is. Az ukránok pedig már megmutatták, hogy képesek gyorsan elsajátítani a nyugati technika kezelését, vagy éppen integrálni amerikai lokátorromboló rakétákat a régi szovjet/orosz vadászgépeikre.