A rejtőzködés mindig is fontos volt a katonák számára, hiszen a meglepetés a csatában már fél siker. Csakhogy az elmúlt évtizedekben megjelent infravörös érzékelők, hőképalkotó eszközök, radarok és fejlett optikai berendezések elől szinte lehetetlen elbújni.
Vagy talán mégsem annyira nehéz ez, csupán új álcázó eszközöket kell hozzá kifejleszteni. A brit The Economist cikke számba veszi a legújabb fejlesztéseket. A rejtőszínekkel és kamuflázs foltokkal legfeljebb az emberi szemet lehet már csak becsapni, a felderítő berendezéseket nem. A széles körben elterjedt hőérzékelők ma már körülbelül 1000 dollárba kerülnek és súlyuk mindössze öt tasak cukoréval azonos. Ellenben jó időben akár 10 kilométerről is képesek felfedezni egy járművet, aminek működik a motorja.
Ekkora súlyú és hatótávolságú eszköz viszont már bőven elég egy csapásmérő drón számára.
Hans Kariis, a Svéd Védelmi Kutatási Ügynökség helyettes vezetője szerint két évtizede egy ennél kevésbé érzékeny berendezés még legalább egy kiló súlyú volt és tízszer ennyibe került. A jobb és olcsóbb felderítő eszközök alaposan átalakították a harctereket is.
Amint Makszim Zrazsevszkij, az ukrajnai Dnyipróban működő Molfar hírszerző cég elemzője megjegyezte, a most folyó háború számtalan példával szolgálhat arra, hogy milyen nehézzé vált a katonák és a harcjárművek álcázása. Ám ezt a csatatereken nem mindig veszik figyelembe – tette hozzá, megemlítve: az oroszok gyakran farönköket pakolnak a tartálykocsijaikra, azt remélve, hogy az ukránok erdészeti járműnek nézik majd azokat. Ez persze egyrészt ostobaság, másrészt sérti a hadviselésről szóló 1949-es genfi egyezményt, amelynek tiltja „a polgári, nem harcoló státusz színlelését”.
Ám létezik olyan megoldás is, amely nem ütközik nemzetközi előírásokba, mégis eltüntetheti a katonákat és a járműveiket. Olyan különleges, multispektrális álcázásról van szó, amely becsapja az emberi szemet és az elektronikus berendezéseket is. Ennek a technológiának egyik élenjáró fejlesztője a svéd Saab cég.
A Barracuda fantázianevű álcahálójuk egyszerre csökkenti egy jármű radarvisszaverő képességét és a hőkibocsátását.
Ehhez egy különleges polimert használnak (összetételét szigorú titokként őrzik), amely képes elnyelni a rádióhullámok egy jó részét, jelentősen csökkentve a letakart harceszköz radarképét. Az anyag készítésekor azonban vigyázni kell, mert ha túl sok radarsugarat nyel el, akkor maga is sugárzóvá válik és pont az ellenkező hatást érik el vele.
A Saab speciális álcázóanyagának egy másik összetevője a meleget tükrözi vissza, így jócskán csökkenti a forrás hőképét, legyen az motor, fegyver vagy karosszéria. Ráadásul még a visszavert hő mennyisége is változó az anyag különböző részein. Emellett a szövet a talaj, valamint a növényzet melegét is bizonyos mértékig visszaveri és így utánozza a természetes környezetet. Ebből az anyagból már teljes bevonatot készítenek különféle harcjárművek számára. Kariis szerint ilyen álcázó borítással felére csökkenhet az a távolság, ahonnan az ellenség észrevehet például egy tankot.
Az ilyen multispektrális álcázóanyagok elég könnyűek is. Az amerikai hadseregnek szállító izraeli Fibrotex cég Noa lite fantázianevű poncsója például mindössze 700 grammot nyom. Kitűnő rejtést biztosít mesterlövészeknek, ha pedig több ilyen köpenyt egymáshoz gombolnak, akkor akár egy teljes megfigyelőállást is lehet vele álcázni.
Viszont ezek a rendkívül hatékony szövetek nem olcsók.
A már idézett Makszim Zraszevszkij úgy nyilatkozott: az oroszok által használt rejtőanyagok annyira drágák, hogy csak a legértékesebb haditechnikájukhoz használják, például a T-90M harckocsikhoz, vagy a 9k720 Iszkander rakéták indító járműveihez. Egy nevének elhallgatását kérő ukrán ezredes pedig azt mondta, hogy nekik sincs elég korszerű álcázófelszerelésük. Így aztán a mesterlövészek és a különleges egységek katonái sokszor kénytelenek saját zsebre vásárolni ilyen rejtő eszközöket.
A katonák hőkibocsátásának csökkentésre más módszerekkel is kísérleteznek. Az amerikai légierő, illetve az Egyesült Államok védelmi minisztériumának kutatásokért felelős részlege (DARPA) közösen finanszírozza a Kaliforniai Egyetem egyik kutatását. Ott azzal kísérleteznek, hogy apró, különleges formájú réz- vagy alumíniumszemcséket vékony gumilapokba ágyaznak, és ezeket varrják a katonák ruhájára. Az egytized és tíz mikron közötti fémszilánkok visszaverik a test hőjét. Egy másik kutatásban különleges módon meggyűrt alumínium fóliát használnak, ami nem visszaveri, hanem
szétszórja az infravörös sugárzást és ezzel elmosódottá teszi a hőképet.
A kutatásokat irányító Alon Gorodetsky professzor szerint néhány éven belül gyakorlatban is használhatók lesznek ezek a fejlesztések és megjelenhetnek az egyenruhákon.
A különböző hőszigetelő és radarhullám-elnyelő anyagok mellett a kutatók aktív álcázással is kísérleteznek. A brit BAE Systems hadiipari vállalat a svéd védelmi minisztérium megbízásából fejleszt olyan álcatakarót, amelyen tenyérnyi nagyságú, elektromosan hűtött lapok vannak. Ezek hőmérséklete külön-külön szabályozható és így a burkolat nem egyszerűen csak csökkenti a jármű hőkibocsátást, hanem még teljesen egyenetlenné is teszi, pont úgy, ahogy a természetben lévő tárgyak is más-más melegségűek.
A harcjármű kezelői egy hőkamera segítségével állapítják meg a környezetük aktuális hőmérsékletét és egy előre beprogramozott könyvtárból választhatják ki az ennek megfelelő hűtés nagyságát. A kísérletekhez használt CV90-es gyalogsági harcjármű infravörös képe egy teljesen más járműhöz, mondjuk egy személyautóhoz lesz hasonló.
Ám minden kutatás közül talán a legkülönlegesebb Hollandiában folyik. A hivatalosan "szabályozható vizuális álcázás" elnevezésű programban egy olyan szövettel kísérleteznek, amelybe rengeteg apró, fénykibocsátó diódát ágyaznak. A rendszerhez egy sisakra szerelt kamera és egy hőérzékelő is tartozik, amelyek adatai alapján egy számítógép a környezethez hasonlóra állítja a ledek fényének erejét és színét. Ezzel egy katona észrevehetetlenül beleolvadhat a környezetébe. A projektet vezető Maarten Hogervorst szerényen csak
Harry Potter köpenyének nevezi a leplet.
Persze mások is próbálkoznak ilyen hatású fejlesztésekkel. A Quantum Stealth nevű módszer áttetsző műanyag lapokat használ, amelyek úgy szórják szét a fényt, hogy az egyáltalán nem tud visszaverődni a tárgyak felületéről, vagyis szó szerint láthatatlanná tesznek bármit. Egyelőre a rendszer még nem tökéletes ugyan, de a kutatás vezetője, Guy Cramer már arról beszélt, hogy nemcsak a látható, hanem a vörösön inneni fénytartományban is működni fog. Azt, hogy mindez nem csak a szárnyaló fantázia szüleménye, bizonyíthatja, hogy az amerikai kormány egyik nemzetbiztonsági ügynöksége már meg is vásárolta a különleges anyagot.
Persze az új álcázótechnikákkal párhuzamosan fejlődnek a felderítő eszközök is. Ezek kifinomult adatfeldolgozó módszereket alkalmaznak és a tárgyak alakja mellett már az anyagösszetételüket is elemzik. Remekül meg is tudják különböztetni a természetben fellelhető tárgyakat a mesterségesektől, vagyis a lombozatot egy szövettől vagy fémtárgytól. A hiperspektrális felderítő eszközök érzékelni tudják nemcsak a talaj eltérő hőmérsékletét, hanem a nedvesség tartalmát is. Segítségükkel könnyen feltérképezhetők például az aknamezők, mert a földbe rejtett robbanótestek fölött jellemzően szárazabb a talaj.
Tombol a verseny az álcázó és a felderítő technikák fejlesztői között.
És, hogy mi lehet a következő szint? A természet valósághű utánzása. Johan Jersblad, a Saab vezető kutatója erről sejtelmesen csak annyit közölt: az a tervük, hogy olyan rendszereket hozzanak létre, amelyek magukban foglalják a harctereken található szerves és szervetlen anyagokat. Persze mindig az adott csatatérnek megfelelően – bármit is jelentsen ez.