Több hónapos csúszás és többszöri halasztás után tette közzé szerdán a brüsszeli testület a tagországok költségvetési hiányáról, az államadósság mértékéről vagy az infláció lehetséges nagyságáról is intézkedő „stabilitási és növekedési paktum” módosításával kapcsolatos koncepcióját (ami tehát még nem a fennálló tételes szabályok konkrét tartalmára kínál jogszabály-módosítási javaslatot, csupán a lehetséges változások irányát vázolja fel).
Szakértők szerint félő, hogy a szabályok módosításával kifutnak majd az időből, ha tartani akarják azt a jelenleg érvényes menetrendet, miszerint
2024. január 1-jével ismét hatályossá tennék a 2020 tavaszán – a Covid-járvány okozta általános gazdasági leállásra válaszul – felfüggesztett szigorú makrogazdasági keretrendszert,
amely a Maastrichti Szerződés óta behatárolja a nemzetállami költségvetések mozgásterét (mint amilyen a maximum 3 százalékig engedhető költségvetési deficit és a legfeljebb a GDP 60 százalékát meg nem haladó államadósság követelménye).
A visszaállás határidejét voltaképpen már évek óta halasztgatják, először csak egyéves felfüggesztésről volt szó, majd az újabb és újabb járványhullámok megjelenésével, utóbb pedig az orosz–ukrán háború okozta gazdasági károk miatt a korábbi keretszámokhoz való visszatérés folyton tolódott. A 2024-es határidőn azonban most már a nagy többség nem akar változtatni, attól tartva, hogy az ennek híján intézményesült „korlátok nélküliség” sok tagországban fenntarthatlan költségvetési helyzetet teremthet, emellett súlyosan kikezdheti az európai gazdaságoknak és magának az eurónak is a piaci megítélését.
A szerdai brüsszeli koncepció lényegében egybevág a néhány hete a nemzetközi sajtóhoz már részben kiszivárgott elképzeléssel, miszerint a nemzetállami költségvetési deficit „elengedéséről” továbbra sem lehet szó, mi több, 2024-től elvben újra egységes, és még szigorúbban megkövetelt elvárássá válhat az országok többségénél jelentősen megugrott deficit 3 százalék alá szorítása, viszont
rugalmasabbá tennék a GDP 60 százalékát meghaladó államadósság kezelését.
Az utóbbinál a hatályos szabályok szerint a tilosba tévedt tagállamban évente öt százalékkal kellene csökkenteni a kormány adósságállományát, mindaddig, amíg a kívánt küszöbszint alá nem szorítják ennek mértékét. Tekintve azonban, hogy a járvány okozta gazdasági veszteségek finanszírozása a legtöbb tagállamban hitelfelvételből is történt és történik – amit az utóbbi egy évben többeknél csak tovább növelt a közösségi szintű helyreállítási alap könnyített hitelkeretének az igénybevétele is –, ezért egy ilyen követelmény (pláne a deficitkorláttal együtt) gúzsba kötné a nemzeti költségvetés mozgásterét, ellehetetlenítve a gazdasági növekedés újraindításának az esélyét.
Arról nem beszélve, hogy több tagországban is az adósságállomány meghaladja a 100 százalékot (Görögország és Olaszország a rekorder, 180 és 155 százalékkal), ami a korábbi szabályok alapján szinte kezelhetetlen volna.
Ennek alapján a mostani elképzelés az, hogy 2024 januárjától azon országok, amelyeket túlzott államadósság terhel, nem automatikus évenkénti és azonnali csökkentésre kényszerülnek majd, hanem az Európai Bizottsággal közösen átfogó makrogazdasági és költségvetési tervet kell kidolgozniuk, ami felvázolja, hogy
négy éven belül milyen lépéseken keresztül tudnák csökkentési pályára állítani az adósság mértékét, és ez 10 éves időtávban milyen tényleges mértékű csökkentést eredményezne.
Fontos követelmény, hogy menet közben már nem változtathatnak a tervbe vett intézkedéseken, és a csomag egésze nem sodorhatja veszélybe a háromszázalékos deficitplafon tiszteletben tartását.
A bizottság értékelné a nemzetállami tervezetet, és ha egyet tud vele érteni, elfogadásra ajánlaná a tagországok pénzügyminiszteri tanácsának. Ennek pozitív döntése után kezdetét veheti a többéves végrehajtás, aminek előrehaladásáról éves jelentés és bizottsági értékelés születne. Amely országnál visszaesést tapasztalnak, ott szigorítják a követelményeket, illetve további korlátozásokat vezethetnek be, például megvonhatják a hozzáférést a közösségi felzárkóztatási (kohéziós) alapokhoz, valamint (akinél van ilyen) a helyreállítási alaphoz is.
A jelen fázisban még koncepcionális elképzelést elvben márciusra követheti a részletes bizottság jogszabályjavaslat, aminek elfogadására és törvénybe iktatására tehát utána már nyolc hónap áll majd rendelkezésre.