Bure egy alig 80 fős falucska, amely Nancytól 75 kilométerre található. Itt, pontosabban mélyen a falu alatt, épül Franciaország legfontosabb atomtemetője - írja a Telex. A lerakó építése azért vált halaszthatatlanná, mert Franciaország villamosenergia-ellátásának több mint 70 százalékát az atomerőművek adjá. Az erőművekben pedig egyre csak halmozódik a kiégett fűtőelem.
A lerakóhely kiválasztását több évtizedes és számos tudományágat átfogó kutatás előzte meg. Azért Bure-re esett a választás, mert a falu alatt hatalmas agyagréteg húzódik, ugyanakkor messze esik a geológiai törésvonalaktól és a talajvíz is nagyon mélyen van.
Több száz méterrel a felszín alatt, a vastag agyagrétegbe fúrják azokat az alagutakat,
amelyekben az atomerőművek kiégett fűtőelemeit fogják véglegesen tárolni. Illetve ez a lerakó sem lesz végleges, mert ide, úgynevezett visszafordítható geológiai tárolást terveznek. Ez azt jelenti, hogy a nukleáris anyagokat rejtő alagutakat bármikor fel lehet majd nyitni, ha időközben a tárolásukra alkalmasabb helyet, vagy módszert talál a tudomány.
Bure-be egyébként csak a legveszélyesebb sugárzó hulladék kerül. A franciák ugyanis kidolgozták az atomerőművi fűtőelemek újrahasznosítását és a már többször nem használható, erősen radioaktív anyagokat akarják ebbe, a véglegesnek szánt tárolóban elhelyezni.
Az atomtemető létesítése azonban nem mindenkinek tetszik - írja a portál.
Bure-ben állandó tanyát vertek az atomenergia ellen tiltakozók,
akik időnként meglehetősen erőszakos akciókat is végrehajtanak. Igazából nem csak az atomenergia ellen tiltakoznak, nyilatkozta egyik vezetőjük. Mindenkit várnak a bure-i helyszínen, aki valami ellen, vagy valami érdekében szeretne tüntetni:
„Nem csak a nukleáris téma fontos, más is előkerül nálunk. A gender, az LMBTQ-jogok, a kolonializmus, a patriarchális világ. Fontos, hogy küzdjünk, és új világot alkossunk” – nyilatkozta Angélique Huguin.
Ennek ellenére a lerakóhely építése a tervek szerint halad.
270 kilométernyi alagutat fognak fúrni a vastag agyagrétegbe,
ám csak lassan lehet haladni. Mindössze három métert tudnak egy nap alatt fúrni 500 méter mélyen.
Az építők arra is ügyelnek, hogy a tárolóalagutak egymástól kellően messze legyenek, nehogy a forró nukleáris hulladék túlságosan kiszáríthassa az agyagot és az megrepedezzen. Ezért a Bure-be szállítás előtt hatvan évig pihentetik a sugárzó anyagokat, hogy a hőmérséklete 90 fok alá csökkenjen. Ezután üveggel keverve, egy különlegesen erős, rozsdamentes hengerbe zárják. Így kerül a Bure alatti tárolók valamelyikébe.
Egyébként az egész atomtemető teljesen robotizált, emberek nem dolgoznak majd ott.
A francia kormány komoly településfejlesztést is tervez, mivel a nukleáris lerakó folyamatos működtetéséhez legalább 1600 szakemberre lesz szükség. Az ő és családjuk elhelyezése érdekében lakóházakat, iskolákat, óvodákat, üzletközpontokat építenek. Ennek persze az elhagyatott kis falucska lakói nagyon örülnek. A helybeliek, amúgy nem is igazán ellenzik az atomtemető létesítését.
És még egy érdekesség. A lerakóhely építői igencsak hosszú távra, évszázadokra, de akár év milliókra is terveznek. Ezért az atomtemetővel kapcsolatos legfontosabb információkat nem csak digitálisan tárolják.
Művészeti megoldásokat, és miniatűr írásos táblákat is hátrahagynak az utókornak.
Így maximalizálják az esélyét annak, hogy még akár néhány millió évvel később is rá lehessen jönni, mi fekszik a bure-i épületek alatt.
Persze mindez nem nyugtatja meg az atomenergia ellenzőit és a tiltakozások tovább folytatódnak. Azzal azonban mindenki egyetért, hogy a már megtermelt nukleáris hulladékot valahol tárolni kell, mert az magától nem fog eltűnni.