Az ukrajnai háború kezdeti időszakában az orosz alakulatok az Irpiny folyó felé közelítettek: a vízen keresztül nyílt volna meg számukra az út az ukrán főváros felé. Azonban egyszer csak emelkedni kezdett az Irpiny vízszintje, arra késztetve a támadókat, hogy miközben hátraarcot fújnak, tankjaikat és egyéb harcászati eszközeiket is ott hagyják. Kijev fellélegezhetett: a területet 70 év óta nem látott mennyiségű víz lepte el.
Nem isteni beavatkozás eredménye volt a hirtelen jött árvíz: Jasper Humphreys, a King's College London hadtudományi programjainak igazgatója új nevet adott annak a jelenségnek, melyben az ember felhasználja a természetet a harcban: háborús elvadításnak – war wilding – nevezte el a jelenséget – írja a The Guardian.
Másféle szándékkal is használható a módszert
"Az ukrán hadsereg ráérzett arra, hogy a természetet használja fel a háború megállítására. Az eredmény pozitív volt, mert az orosz előrenyomulást úgy állították meg, hogy közben több földet és vizet adtunk át a természetnek" – fogalmazott Humphreys.
A kifejezés új, a taktika azonban nem: azóta használják, mióta háborúk vannak, igaz, nem mindig ilyen jó eredménnyel.
"Sajnos a háborús elvadításnak van egy sötét oldala is. Szaddám Huszein taktikai okokból manipulálta a természetet, például lecsapoltatta a közép-iraki mocsarakat, hogy leszámolhasson az ott élő mocsári arabokkal. A háborús elvadítások természetüknél fogva kiszámíthatatlanok. Ha a stratégia elég kreatív, akkor nagy területeket menthet meg, miközben ütköző övezeteket hozhat létre és hosszú távú békét teremt" – tette hozzá.
Az Irpiny folyó kiárasztása ideális feltételeket teremtett a hadi sikerhez: tulajdonképp segített megmenteni az ukrán államot, ugyanakkor
nagy fokú biodiverzitást is teremt egy rég elvesztett vizes élőhely újra élesztésével.
"A Irpiny folyó mentén helyreállított ökoszisztéma a történelem egyik leglegendásabb háborús cselének emlékműve. Ráadásul egy olyan turistalátványosság is, amely egykor, évszázadokon át védte Kijevet a betolakodóktól" – mondta Humphreys.
A háborúknak természeti következményei is vannak
Thor Hanson amerikai biológus szerint a kifejezés ráirányítja a figyelmet a háborúk természeti következményeire.
"Jelentős elvadulási tendenciák fordulhatnak elő a harcászati előkészületek során, különösen a csapatok kiképzésére és a fegyverzet tesztelésére elkülönített, nagy földterületeken. Ezek nem feltétlenül szándékos hatások; a legtöbb emberi tevékenység nagy kiterjedésű földterületeken történő felfüggesztésével függnek össze" – mondja Hanson.
Véleménye szerint gyakrabban következik be háborúk kapcsán a területek véletlenszerű elvadulása a konfliktus előidézte drámai változások hatására. Ilyen az elhagyott mezőgazdasági területek regenerálódása, vagy az, amikor a harcok miatt szünetel a halászat, az erdőgazdálkodás vagy a vadászat. Véleménye szerint
jó lenne Ukrajnában is megőrizni az elvadult területek egy részét.
"Az ilyen területeken az emberi tevékenység csökkenése az élőhely és a kapcsolódó vadvilág újraéledéséhez vezethet. Ennek klasszikus modern példája az Észak- és Dél-Korea közötti demilitarizált övezet. A környezeti szempontok bevonása a béketeremtési erőfeszítésekbe kézzelfogható előnyökkel járhat" – fogalmazott.
Hanson és Humphreys egyetért abban, hogy egyre gyakoribbá válhat a háborús elvadítás. Humphreys azt javasolja, hogy az Irpiny melletti környék maradjon meg békeparkként.
"Néha az újjáépítés önmagában nem elég. Meg kell ragadnunk az általa teremtett lehetőségeket is. Olyan jövőt látok, amelyben az Irpiny ismét hemzseg a vadaktól, ahol a vízibivalyok bevehetetlen mocsarakban élnek, a hiúzok a sűrű aljnövényzet mélyén leselkednek, a fehérfarkú sasok pedig mindezek felett szárnyalnak" – mondta.
A háborús helyzetről beszélt Resperger István az InfoRádió Aréna című műsorában: