Szomorú összesítésről számolt be a brüsszeli Politico, midőn szakértőkre és statisztikákra hivatkozva sok ezerre tette az idei kánikulához köthető európai halálesetek számát.
A portál nem rejtette véka alá, hogy ingoványos talajon jár az, aki pontosságra törekszik ez ügyben, ugyanis csak ritkán lehet közvetlen kapcsolatot kimutatni a tragikus végkimenetel és a szokatlanul nagy meleg között. Idézték ennek kapcsán a német meteorológiai hivatal egészségügyi kutató szolgálatának vezető munkatársát, Stefan Mutherst, aki emlékeztetett, hogy ez esetben
nem lehet tételes nyilvántartásra támaszkodni, mert – Németországban legalábbis – a Covid-esetektől eltérően „a hőség” nem szerepel a hivatalos jelentésekben,
mint halált okozó közvetlen tényező.
Azt persze mindenki tudja, hogy a kánikula okozta stressz, vagy pláne az esetleges kiszáradás jelentős mértékben ronthat a már amúgy is veszélyeztetett állapotban lévő betegek helyzetén, (különösen ami a légzési és a kardiológiai problémákkal küszködő pácienseket illeti, miként az Alzheimer-kórban szenvedők állapotára is igen rossz hatással lehet a tartós hőség).
Azt azonban tudományos bizonyossággal kimutatni, hogy közvetlenül és kizárólag a nagy meleg miatt került valaki a végső stádiumba, nehéz – mutatnak rá szakértők. A hatósági elhalálozási igazolások számos országban éppen ezért kerülik is az erre történő hivatkozást. (Megfigyelők megjegyzik, hogy azért akadnak kivételek is: a nagy melegnek régebbről és jobban kitett spanyol és portugál hatóságok például adott esetben igenis állítanak ki hőség okozta elhalálozásra utaló zárójelentést is.)
Sokatmondó eltérés a trendtől
Egyes kutatók szerint a kánikula hatása azonban másként is kimutatható. Az azonos területen élő egyazon mintavételi csoportok esetében rögzített adatoknál – így egy adott ország lakosságán belüli elhalálozási adatsornál is – kimutathatók bizonyos tendenciák. Ha ezektől kiugró nagyságrendű eltérést tapasztalnak, akkor azt rendkívüli fejleménynek tekintik.
Jelen esetben Németországban például a július 18-i héten az elmúlt öt évben viszonylag azonos számú ember hunyt el, amihez képest, ha az idei adatokból levonják a Covid-fertőzés esetleges áldozatait – amelyek a hosszú távú statisztikák szempontjából még mindig „rendkívüli esetnek” számítanak – akkor
az ily módon kapott elhalálozási „többlet” (csupán ebben az egy hétben is) több, mint háromezret tett ki.
A 40 milliós Spanyolországban egy hasonló adatelemzésnél az idei július 11-i hetet hasonlították össze az elmúlt öt évvel, és a Covid-adatok kizárása után több mint 2700 „rendkívüli halálesetet” regisztráltak (a rá való héten pedig további 2500-at). A szomszédos, 10 milliós népességű Portugáliában ugyanez az összehasonlítás a július 11-i héten 662 „rendkívüli elhalálozást” mutatott ki.
Hasonló adatot a bit nemzeti statisztikai hivatal (Angliára és Walesre vonatkoztatva) múlt héten kedden tett közzé, és a Covid-esetek levonása után több mint 1800 „többlet” halálesetet mutattak ki. Hollandiában egy hasonló felmérés 665 „rendkívüli elhalálozást” talált.
A Politico szerint Franciaországban és Olaszországban a nyár végén készülnek közzétenni hasonló összesítést. De az már az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy összességében
Európában minden jel szerint alkalmasint tízezreknek a halálát okozhatta eddig (közvetve, vagy közvetlenül) az idei nyár.
És nem ez az egyetlen végzetes hatása a brutális felmelegedések.
Fogy a víz
A brüsszeli EUobserver mindenekelőtt idézte az Európai Szárazságmegfigyelő Hivatal legfrissebb jelentését, amely szerint az EU és Nagy-Britannia területeinek már több mint 60 százalékát rekord mértékű szárazság sújtja. Ez mind az agráriumban mind a belhajózásban egyre több helyen súlyos helyzeteket teremt.
Ezzel egy időben a Politico egy másik összesítése több európai ország helyzetére is kitért. Így megemlíti, hogy Németországban például rekord-alacsony szintre zsugorodott a Rajna, úgyhogy több szakaszon már a hajózás leállítása is napirendre került.
Spanyolországban, még mindig a Politico szerint, a víztárolók feltöltöttsége alig 40 százalékos, ami az ezredforduló óta a legalacsonyabb. Az ibériai ország számos településén – mindenekelőtt Galíciában, Katalóniában, és Andalúziában – vízhasználati korlátozások vannak érvényben.
Franciaországból eközben az EUobersver azt jelentette, hogy Élisabeth Borne miniszterelnök országos vízkorlátozást jelentett be: mostantól tilos a kertek locsolása, az autómosás, miközben több, mint százra tehető azon városok száma, ahol
leállt a kommunális vízszolgáltatás, és helyette lajtos kocsival szállítanak vizet a lakosoknak.
Hollandiában, az egész országot behálózó csatornák hazájában, a kormány szerdán hivatalosan is „országos vízhiányt” jelentett be. Ennek oka részint a holland területre külföldről érkező nagyobb folyók (köztük az imént említett Rajna) rendkívül alacsony vízhozama, valamint a folyamatos napsütésből adódó, szokottnál intenzívebb vízpárolgás.
Korlátozást még nem rendeltek el, de ha nem lesz javulás a következő napokban, akkor Hágában is hamarosan ehhez a módszerhez folyamodnak, kombinálva a belső csatornákon mindennapos hajózás korlátozásával.
Az EUobserver mindezek kapcsán emlékeztetett, hogy az Európai Bizottság tudományos tanácsadó testülete (Joint Research Center) már két hete olyan jelentest tett közzé, miszerint csupán az addig regisztrált aszálykárok nyomán 8-9 százalékkal kisebb kukorica, napraforgó és szójababtermés varható idén az unióban.