A zöld párti német külügyminiszter, Annalena Baerbock eddig is híres volt szókimondásáról. Múlt heti isztambuli látogatása során Ankarával szemben nyíltan kiállt Athén mellett. A miniszter elutasította az égei-tengeri görög szigetekkel kapcsolatos török területi igényeket, hangsúlyozva, hogy Törökországnak tiszteletben kell tartania Görögország szuverenitását.
Török partnere, Mevlüt Cavusoglu nem maradt adós a hasonlóan éles válasszal, és azzal vádolta Németországot, hogy elvesztette pártatlan közvetítői szerepét Athén és Ankara között. Cavusoglu szerint nem szabad, hogy harmadik országok - köztük Németország is - provokációs, illetve propagandaeszközzé váljanak Görögország, valamint a ciprusi görögök kezében.
A török külügyminiszter a közös sajtóértekezleten egyenesen úgy értékelte:
az Angela Merkel vezette korábbi német kormány idején még minden sokkal jobb volt.
A négyszemközti beszélgetésen elhangzottakat a két miniszter a sajtó képviselői előtt teregette ki.
Baerbock felrótta a török ellenzékiek bebörtönzését, óvott Ankara észak-szíriai katonai beavatkozásától, és abszurdnak nevezte a török-görög szigetvitát.
Cavusoglu pedig mindenekelőtt rasszizmussal és iszlámellenességgel vádolta Németországot.
A ZDF német közszolgálati televízió a látogatással kapcsolatos elemzésében arra mutatott rá, hogy Annalena Baerbock külügyminisztersége óta nem csupán a hangnem és a stílus változott meg, hanem a súlypontok is mások lettek.
Baerbock külföldi látogatásai során rendszerint nem csupán a kormány, hanem az ellenzék, illetve a civil szervezetek képviselőivel is találkozik.
A környezetvédelem, a menekültügy, az emberi jogok és a nők támogatása az általa leginkább felkarolt témák közé tartozik.
Mindenesetre isztambuli látogatása aligha járult hozzá a két ország közötti kapcsolatok javításához.
Erre utal az is, hogy a németországi török közösség aggodalmát fejezte ki a két külügyminiszter közötti éles vita miatt. A csaknem hárommilliós közösség vezetője úgy értékelte, hogy a két miniszter nem volt tekintettel a diplomácia íratlan szabályaira, és mindketten inkább belpolitikai üzeneteket fogalmaztak meg. Egyidejűleg reményét fejezte ki, hogy a kialakult feszültséget nem a Németországban élő török származású lakosság sínyli meg.