Nem véletlen, hogy a szenátusi választás után az LDP képviselői köszönetet mondtak a korábbi miniszterelnöknek is, különös tekintettel arra, hogy a szenátusi győzelem nagyobb arányú volt, mint amire számítottak. Még akkor is, ha az 1955 óta csaknem megszakítás nélkül hatalmon lévő konzervatív párt diadala egyáltalán nem volt meglepetés. Tényleges ellenzék valójában nem is létezik.
A választási részvétel ugyanakkor 52,05 százalékkal minden korábbinál alacsonyabb volt. Ebben közrejátszott az is, hogy az embereket sokkal inkább a merénylet foglalkoztatta, amellyel kapcsolatban több nappal a történtek után még mindig sok a tisztázatlan kérdés.
Továbbra sem értik, mivel magyarázható a korábbi kormányfő rendkívül laza őrzése egy választási nagygyűlésen.
Változatlanul köröznek azok a videók, amelyeken jól látszik, hogy Abe testőrei másodpercekkel az első lövés után még teljesen tanácstalanul állnak. Nyilvánvalóan nem voltak kiképezve arra, hogy ilyen esetben a volt miniszterelnökre rávessék magukat.
Továbbra is tartják magukat azok a vélekedések, amelyek szerint az elkövetkező napokban a japán rendőrségnél több vezető lemondása is várható.
Változatlanul sok a találgatás a 41 éves merénylő indítékaival kapcsolatban is. A rendőrségnek állítólag egy "bizonyos vallási egyesülés" iránti gyűlöletéről beszélt, amellyel Abe szoros kapcsolatokat tartott fenn, de további vizsgálatokra van szükség annak feltárására, hogy mi rejlik a merénylet mögött.
A körülmények nem vetnek kedvező fényt a japán demokráciára, amelyre jellemző, hogy a politikusok elsősorban nagy hatalommal, illetve befolyással rendelkező szervezetekre támaszkodnak, köztük különböző szakmai egyesületekre, továbbá szektákra, amelyek híveiket gyakran képesek mobilizálni.
Az LDP a tokiói parlament mindkét házában elég szavazattal rendelkezik ahhoz, hogy a kisebb pártokkal összefogva megvalósítsa a meggyilkolt volt miniszterelnök legnagyobb célját,
az úgynevezett békealkotmány revízióját.
A vitatott dokumentumot az ország második világháborús veresége után az amerikai megszállók gyakorlatilag "tollba mondták", 1947-ben lépett hatályba. Az alkotmány 9. cikkelye szerint Japán örökre lemondott a háborúról mint egy nemzet szuverén jogáról. Az LDP megalakulása, azaz 1955 óta törekedett arra, hogy megváltoztassa az alkotmányt. A japánok többsége azonban ellenezte ezt, és a pacifizmus az állami lét lényegévé vált.
Az alkotmányban foglaltak ellenére Japán az egyik legkorszerűbb hadsereggel, úgynevezett önvédelmi erőkkel rendelkezik. Ugyanakkor különösen az Ukrajna elleni orosz invázió óta a szigetország lakosságának körében is erősödik annak tudata, hogy Japán nem támaszkodhat tovább csakis az amerikai védelemre.
Ha megszűnnének a békealkotmány által előírt korlátok, az ország egy esetleges támadásra nem csupán passzívan reagálhat, hanem megelőző csapásokat is végrehajthat, különös tekintettel az örök rivális Kínára és az atomfegyverrel is rendelkező Észak-Koreára.
Az LDP új erős embere Abe halálával a hivatalban lévő miniszterelnök, Kisida Fumio. A 65 éves politikus választási körzete Hirosima, a világ első, atombomba sújtotta városa. Elődjével ellentétben a párt mérsékelt szárnyához tartozik, amely hagyományosan a gazdasági növekedésre helyezi a hangsúlyt, és kevésbé a fegyverkezésre, hadsereg erősítésére. Ugyanakkor
ő az, aki most Abe Sindzó legfőbb célkitűzését valóra válthatná.
Ez azonban aligha ígérkezik könnyű menetnek. Először a parlament két házának kellene megállapodni az új alkotmány tervezetéről. Azt követően pedig népszavazást kell tartani, és a jóváhagyáshoz a szavazatok legkevesebb kétharmadára van szükség. Egy ilyen folyamat legalább két évig vagy még hosszabb ideig tarthat.
Eközben figyelembe kell venni azt is, hogy a világ harmadik legnagyobb gazdasága súlyos gondokkal küszködik. Az ország lakossága drámai módon öregszik. A bérek két éve stagnálnak, miközben a japánoknak egyre hosszabb ideig kell dolgozniuk.
Tavaly őszi hivatalba lépése óta Kisida gyökeres fordulatot ígért, de valójában tartózkodott a lényegi döntésektől, sokak szerint a háttérből irányító Abe Sindzó nyomására is. Elemzők szerint a nagy kérdés az, hogy a hivatalban lévő kormányfő mennyire képes kilépni elődje árnyékából.