Több mint három hónappal a háború kitörése után maga helyett újdonsült külügyminiszterét, Catherine Colonnát küldte az orosz invázió sújtotta országba Emmanuel Macron.
A francia sajtó szerint Colonna azt a feladatot kapta, hogy demonstrálja a közeledés szándékát, Párizs támogatását, és igyekezzen eloszlatni minden ezzel kapcsolatos kétséget.
Ennél több nincs is külügyminiszter poggyászában,
ez illeszkedik ugyanis abba a geopolitikai diplomáciai kötéltáncba, amellyel Macron próbálkozik. A francia elnök – mint kiszivárgott – addig nem is kíván Kijevbe látogatni, amíg nem érzi úgy, hogy a vizit egyértelműen a békét szolgálja. Politikájához pedig hozzátartozik az orosz államfő, Vlagyimir Putyin kímélése is.
Ez a fajta ambivalencia azonban mind az ukránok, mind egyes kelet-európai partnerek körében bizalmatlanságot, illetve kétségeket szül. Ezt a bizalmatlanságot Macron maga kelti. A francia államfő az Európai Parlamentben május elején elhangzott beszédében úgy fogalmazott, hogy Oroszország nem győzhet a háborúban, de nem szabad megalázni sem, azaz el kell kerülni, hogy megsemmisítő vereséget mérjenek rá.
Ez a szándék hasonló a német kancellár álláspontjához, és jelentős mértékben eltér az amerikai stratégiától, amelynek célja épp az, hogy Putyint súlyos vereséggel büntessék.
A francia elemzők szerint a francia elnök Joe Biden amerikai elnöktől és egyes kelet-európai vezetőktől eltérően Putyint diplomáciailag sem akarja elszigetelni. Noha telefonbeszélgetéseik ritkábbá váltak, a párbeszéd nem szakadt meg.
Scholz német kancellárhoz hasonlóan Macron is azt reméli, hogy közvetítésével megegyezés jöhet létre Putyin és Zelenszkij között,
függetlenül attól, bármennyire is törékeny lehet ez. Legutóbb a múlt hét végén Scholzcal együtt 80 percen keresztül beszéltek telefonon Putyinnal. Mindketten igyekeztek rávenni az orosz államfőt a tűzszünetre, valamint a Zelenszkijjel való "komoly és közvetlen tárgyalásokra". A Kreml mindazonáltal a telefonbeszélgetés után közölte, hogy Putyin semmifajta messzemenő ígéretet nem tett a francia–német duónak.
Az európai parlamenti beszédében Macron a többi között nemcsak Oroszország megalázásától óvott, hanem javaslatot tett egy "európai politikai közösség" létrehozására is, amely az EU előszobája lehetne, és amelybe Ukrajnának is be kellene lépnie. Az indítványt Zelenszkij és kormánya meglehetős nehezteléssel fogadta. Ukrán részről jelezték, hogy Kijev tagjelölt státuszra törekszik, és ezzel kapcsolatban minden fajta halogatás a gyengeség jele lenne.
A kelet-európai vezetők közül Mateusz Morawieczki lengyel kormányfő a francia elnök legélesebb bírálója. "Elnök Úr, milyen gyakran tárgyalt Putyinnal? És mit ért el?
Talán Hitlerrel, Sztálinnal és Pol Pottal is hajlandó lenne tárgyalni?
– fogalmazott a közelmúltban a lengyel kormányfő.
Saját hazájában azonban a francia államfőnek aligha kell aggódnia az ilyen bírálatokért, illetve az Ukrajna-politikával kapcsolatos kötéltáncáért. Az elnökválasztást mindenekelőtt az erős Európa melletti kiállásával nyerte meg. Most pedig Franciaországban ismét választási kampány zajlik, június közepén új parlamentet választanak. A kampány középpontjában a növekvő megélhetési gondok állnak.
A főbb ellenzéki erők, élükön a radikális jobboldali Marine Le Pennel, illetve a radikális baloldali Jean-Luc Mélenchonnal egyaránt erősen rokonszenveznek Putyinnal. Az ő szemükben Macron túl közel áll az Egyesült Államok irányvonalához, és nincs tekintettel Putyinra.