Mariupol városának uralma – melyet 2014-ben foglaltak vissza az ukránok az orosz szakadároktól, majd megerősítettek – mindkét fél számára nagy jelentőséggel bír. A tengerparti kikötőváros elfoglalásával Oroszország ugyanis elvágná Ukrajnát az Azovi-tengertől, és egyben szárazföldi kapcsolatot biztosítana a Krímből, illetve a donyecki és luhanszki térségből előretörő csapatai számára – magyarázta Resperger István ezredes.
Mint mondta, a háború első időszakában az orosz erők – figyelmeztető, pszichikai jelleggel – precíziós csapásokat mértek, főként repülőgépekről, manőverező drónokkal, most viszont áttértek arra, hogy módszeresen – ahogyan Groznijnál és Szíriában is tették – tüzérséggel, sorozatvetőkkel, rakétákkal rombolnak le mindent, így spórolva emberéleteket a maguk oldalán.
Érdeklődésünkre arra is kitért, hogy katonailag akkor tekinthető elfoglaltnak egy város, ha
már a katonai ellenállás megszűnt, a támadó erők ellenőriznek minden fontosabb objektumot,
ide értve például a közhivatalokat, erőművet, valamint sikerült a helyi ellenállást úgy felszámolni, hogy az ne legyen képes halálos ellencsapásra.
A mariupoli ostromot illetően úgy vélekedett, hogy a város elleni művelet megkezdésekor tapasztalt közel háromszoros orosz erőfölénynek, valamint a napi kétszáz repülőgép bevetésének és 20-30 rakétatámadásnak köszönhetően óriási területeket romboltak már le a támadók, miközben az 1000-1500 fős védőalakulat – akikből nem tudni, hogy még mennyien vannak még életben – körülbelül egy két városnegyed részbe vonhatott vissza. Ezért a szakértő úgy gondolja – a műholdfelvételek és az orosz előrenyomulás alapján –, hogy
egy-két napig tudnak még maximum ellenállni.
„A módszer olyan, mint a sakkban, minden gyalogot feláldoznak a műveletben, ami előbb-utóbb sikerhez fog vezetni az oroszok részéről” – fogalmazott Resperger István arra is emlékeztetve, hogy nagy távolság miatt a Donyeckben, Luhanszkban harcoló ukrán erők sem tudnak a város segítségére sietni.
Városi ostrom
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Katonai Nemzetbiztonsági Tanszékének vezetője szerint egy városi ostrom nagyon vegyes művelet, és külön doktrína van az orosz és az amerikai oldalon a lakott és beépített területek harctevékenységéről. Egyrészt zárni kell a várost, és legalább három-négyszeres erőfölényében kell lennie annak, aki ostromol. Ha sikerült a várost körbezárni, akkor fokozni kell a felderítést – drónokkal –, hogy hol lehetnek az ellenséges állások. Ezt követően jönnek a precíziós tüzérségi, manőverező robotrepülőgépes, helikopteres-repülőgépes csapások, mialatt a szárazföldi csapatokat rohamosztagokba, -csoportokba osztják be, kijelölve számukra a célpontokat, egy-egy városnegyed, fontosabb objektum elfoglalását. Ezeket főként gépesített lövészkatonák alkotják –, legvégső esetben különleges műveletisek – megerősítve harckocsival, tüzérséggel, műszakiakkal és egészségügyi erőkkel – sorolta az ezredes.
A fentiek alapján tehát egy nagyváros ostromát – akár Kijevét, akár Harkviét – nagyon jól meg kell tervezni, mert
hatalmas emberveszteségeket jelenthet a támadónak, és komoly időtávot is felölelhet
– tette hozzá a tanszékvezető, emlékeztetve arra, hogy a kilencvenes években a boszniai háborúban Szarajevó 3,5 évig állt ostrom alatt.
Logisztikai gondok?
Resperger István annak kapcsán, hogy az oroszoknak utánpótlás gondjaik lennének, legalábbis az ukrán hivatalos közlések alapján, arra hívta fel a figyelmet, hogy mindkét oldal dezinformál, és egyikben sem lehet megbízni, hiszen ugyanazt állítják az oroszok a másik félről, hogy fogytán a lőszerük. De az vitathatatlan, hogy egy 200 ezer fős haderő esetében lehetnek logisztikai problémák. Az orosz alegységek, illetve a dandárok viszont 30 nap lőszerrel, robbanóanyaggal és élelemmel vannak felszerelve, ez az idő pedig még nem járt le, így rendelkezniük kell megfelelő utánpótlással, máskülönben nem is lenne olyan heves az ostrom – mutatott rá.
Azt is hozzátette, hogy a védők nagy előnyben vannak, hiszen arra törekszenek, hogy minden irányból – kihasználva a lakóépületeket, de akár a csatornát és metrót is – csapásokat mérjenek a betörő erőkre, ezért egy
nagyon heves és véres küzdelem alakulhat ki
– akár Kijevben, akár Harkivban.