Tanulságos áttekintést készített a brüsszeli Euractiv Európa „beoltottsági térképéről”. E szerint az európai „régi demokráciákban” mostanra már jellemzően 70-75 százalékos (a Benelux és skandináv országokban többnyire 80 százalék feletti) a teljesen beoltottak aránya, és többnyire tömegesen irányt vettek a harmadik oltás felé is.
Ehhez képest a jugoszláv utódállamok többségénél, valamint az EU-tag Bulgáriában és Romániában a (két vakcinát jelentő)
teljes beoltottsági arány az egyharmadot is alig – vagy egyáltalán nem – éri el.
A „legjobban” álló Szerbiában is – ahol a Balkánon elsőként kezdték meg a lakosság tömeges beoltását – még mindig csak 43 százaléknál tartanak. Albániában az elmúlt nyár masszív kormányzati kampánya mellett is éppen csak megugrották a 41 százalékot. Cserébe Bosznia-Hercegovinában csupán a lakosság 15 százalékát tudták eddig teljesen beoltani, és alig jobb a helyzet Koszovóban vagy Észak-Macedóniában.
Tény, hogy a nem EU-tag nyugat-balkáni országok valamivel később jutottak csak oltóanyaghoz az uniós országokhoz képest, de tavasztól viszonylag egyenletes maradt a számukra kreált külön közösségi oltási támogatási program keretében a vakcinaellátás, amihez uniós keretből pénzügyi támogatást is kaptak. Ráadásul a térségben kezdettől fogva erőteljes volt és maradt az orosz és a kínai oltóanyag-kínálat is (az előbbit Szerbiában gyártják is).
A szűkebben vett európai uniós negatív rekordot Bulgária és Románia tartja.
Előbbinél a teljes beoltottságot 21-22 százalékosra teszik – ami tehát jószerével alig több mint negyede a fentebb említett Benelux vagy skandináv rátának –, és Romániában sem több a lakosság harmadánál az oltottsági arány.
Az utóbbiak esetében egyes értékelések hajlamosak az AstraZeneca-válságnak is betudni az elmaradást. Az utalás arra vonatkozik, hogy a közösségi beszerzésből a kelet-európai országok többségéhez hasonlóan Szófia és Bukarest is a relatíve olcsónak számító brit-svéd készítményre kötött le nagyobb kontingenst. Ezt viszont sokáig nem tudták lehívni, miután a gyártók februártól kezdődően hónapokon át notóriusan felével, harmadával elmaradtak az eredetileg beígért szállítási mennyiségtől.
Ezek voltak az Európai Bizottság számára oly sok fejfájást okozó februári-márciusi hetek, amikor az AstraZeneca kiesése miatt a tervezettnél csak kevesebb oltóanyag állt rendelkezésre, és emiatt kezdetben csak vontatottan ment a tagországok ellátása. Tavasz végére azonban sikerült mennyiségi tekintetben is mindenütt utolérni a kiszállítással az eredeti igényeket.
Valójában, mint utóbb kiderült, az oltásban elmaradó országok mindegyikénél egy ponton túl már nem is az oltóanyag hiánya, hanem
a meglévő oltóanyagok kihasználatlansága jelentette és jelenti ma is a fő gondot.
Ismert, hogy Romániában az egészségügyi hatóságok idővel már az egyház segítségét is megpróbálták bevonni, hogy támogatásukkal együtt vegyék rá az oltástól vonakodó népességet a vakcina felvételére. Mindmáig csekély eredménnyel.
És ezen a ponton már az oltóanyagot kínálók szavahihetősége, elfogadottsága, a hatóságokkal szembeni bizalom válik döntő faktorrá – mutatnak rá elemzők. Aminek kapcsán a Euractiv idézett a London School of Economics közelmúltban készített tanulmányából, amelynek szerzői kimutatható kapcsolatot véltek találni a hatóságok iránti bizalom gyengesége (vagy hiánya), és a rendszerváltás előtti kommunista évtizedek közhatalomtól elidegenítő, azzal szembefordító, kerülő, gyanakvó lakossági hozzáállása között.
Mint a brüsszeli kiadvány összefoglalója is megállapítja: a térség korábban demokráciát nem ismerő országaiban a demokratikus berendezkedés igazából ma is ingatag talajon áll, amit tovább gyengít, hogy az immár demokratikus kormányzatokhoz köthető korrupció és esetenkénti önkényeskedés láttán az emberek többsége ma is az előző évtizedeken át táplált bizalmatlanság és távolságtartás talajáról viszonyul mindenhez, amit a hatalom tesz, kér vagy ajánl. Beleértve jelen esetben az oltások elfogadását is.